Körforgásban Tegnaptól - Holnapig

Alkotni maradandót szépet, hogy mások is megcsodálhassák, avagy tovább adni a múlt és jelen értékeit...

 Egy vers egy kép.....szemet-lelket gyönyörködtet....

 

 

*******************************

Mysty Kata: A lecke

A lecke adott,
aztán végül, ha - feladott,
bukás és lebukás
hagy majd nyomot, nagyot!
Az Élet elégtelent adott!

A lecke nehéz,
neked, 'ki az élettel
csak dacolva szembe mész,
araszolsz, mégis letérsz...
Hiába a figyelmeztetés!

A lecke már nem is lecke,
leginkább nagy kelepce.
Megoldhatatlan egyenlet...
Bármilyen módon - ejthet,
sehová nem vezethet.

Dehogynem vezethet,
szembe önmagunkkal,
hibáinkkal - kezelget!
Újabb leckét - rejthet,
de izgalma kegyes lesz!

Szempontjaid meglehet,
megújítják énedet...
kegyelt lesz és kellemes,
elnézőbb mint kellene...
A mérlegnyelv elve ez!

albert_anker3.jpg

/Albert Anker/

*******************************

Galazek István
Görbetükör

Te szép, formás bestia,
Nincs annyi jó pia,
Hogy elfelejtselek,
Remek!
Most már nem működik
Az önvédelem,
Maradok veszteg az ülepemen,
Bámulok kifelé,
Mint aki benéz,
Komplett dilis vagyok,
Bár megesz a penész,
Egy meg egy az kettő -
Így racionális,
Nagy érzések - szóban -
Értéke: banális.

Felületesnek egyszerűbb a móka,
Nem kerül egykönnyen szerelemdugóba,
Fél a macsó fajta,
"Nagymenő" az álca,
Komolyabb "cicustól"
Ő menekül fára.
Az igazság fájó,
Kezdő még a harcra,
Biológiából nőtt fel csak
A feladatra.

Szánom-bánom bűnöm,
Tudom: klasszikus,
Szégyen ide, szégyen, oda:
Maradok romantikus!

eugene_von_blaas4.jpg

/Eugene Von Blaas/

*************************************

Szövegíró: Gömöry Sándor

Harangoznak a mi kis falunkban,
Édesanyám menjen a templomba.
Imádkozzon, s a jó Istent kérje,
Hogy a fiát semmi baj ne érje
Valahol a messze idegenbe.

Falu vegen nádfödeles kis ház,
Ablakában sírdogál egy kislány.
Ne sírj kislány lesz még jobb is meglásd,
majd ha egyszer viszontlátjuk egymást,
Istenem csak haza tudnék menni.

Most, hogy haza segített az Isten,
Olyan árva, olyan kihalt minden.
Az hagyott el, akit úgy imádtam,
Akiért én mindig haza vágytam.
Jobb lett volna messze idegenben

/Tarcsay Béla/

tarcsay_bela.jpg

 

**********************************************************

Nádasdi Éva: Zsoltár

Tele van az élet jóval: kenyérrel, tisztával, sóval.
Adjál, Uram, menedéket, adjál, Uram, tisztább létet.
Adjál, Uram, nyugodalmat, vándornak, hogy vándorolhat,
éhezőnek adjál étket, s töröljél el minden vétket.

Félutamon szólok hozzád: közel legyél, Istenország.
Adjál, Uram – enyhet adni: ne kelljen így megfáradni
Földi létem jaj-siralmas: vagyok bárány, vagyok farkas.
Adjál, Uram, menedéket: félelmemül ne rakj fészket.
Fiókád – én – elesetten keresgéllek elveszetten.
Szép új napot kéne fonni, gyerekekről gondoskodni:
család, béke, galamb, alma, s cifraságom fogadalma:
néked, Uram, felajánlom sok álságos cifraságom.
Adjál nekem Uram – békét, add az ember menedékét;
segíts nekem, Uram, árván: vagyok félben a szivárvány;
Uram, hallgatlak a szélben, eme végső menedékben:
nem kell dohány, nem kell talmi, csak én tudjak irgalmazni;
vegyél el a terheimből, adjál többet terveimből; társat kérek, menedéket: terveimben rakjál fészket;
Tudjak, Uram, úgy szeretni: vesztes ügyben nem elveszni: ügyeimet félbe hagytam, magamnak nem irgalmaztam: bepanaszlom magam Néked: enyhítsd meg a vereséget:
segíts, Uram, úgy szeretni: emberek közt – ember lenni.

charles_courtney_curran_2.jpg

/Charles Courtney Curran/

****************************

Heinrich Heine: Bánat

(Fordította: Szabó Lőrinc)

Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!

john_atkinson_grimshaw_1.jpg

/John Atkinson Grimshaw/

****************************

Lubianker Dávid
Magányos remény

Könnyeim kitörölhetetlenek,
Ezért az érzelmek nem vétkesek.
Mióta nem találok rád,
Szívem méreg, borítja gyász.
Van még esély a boldogságra,
Szomorú világom, ráhagyom másra!

Kerestelek égre-földre.
Leszálltam a sírgödörbe,
Hova nem ér le a fény se.
Nem leltelek sehol mégse.
Van még esély a boldogságra,
Szomorú világom, ráhagyom másra!

Feljövök-e még én élve,
Egy új alkalmat remélve?
Múltam magam mögött hagyom,
Mivel jövőm még tudhatom.
Van még esély a boldogságra,
Szomorú világom, ráhagyom másra!

De mit ér az majd nélküled?
Létem kivel oszthatom meg?
Magával temet a magány.
A többi már örök talány.
Van még esély a boldogságra?
Szomorú világom, ráhagyom másra!

Kinek kell ez így?
Ágak között átsütő Nap,
Fénye nem melegít.
Nincs már esély a boldogságra,
Szomorú világomat,
Nem hagyhatom másra!

max_nonnenbruch.jpg

/Max Nonnenbruch/

**************************** 

 

 

Horváth Piroska
Keringő

 

 

 

Ősz már elbúcsúzott alázatos tánccal,
galagonya arcán rőzse-fonta ránccal,
tenyér-menedékben pihen alkony nesze,
tegnap-pillanatban bronzos, gyenge keze...

 

 

 

...tél lépte csikorog zúzmara-zenében,
ólomkönnycsepp csillan jégtekintetében,
borostyán-hajában elhagyott fészkekben,
fagy-arca csillámlik hócsipkés fényekben,

habkönnyű leplet dob mezőre, erdőre,
kristály-kucsmát borít végtelen lejtőre,
gyermek kacagását - tél fűszerét szórja,
száncsusszanás-neszt - míg jön a tavasz csókja,

jégcsepp-szíve sajdul, tél-könnye lecsordul,
tavasz-lehelettől elgyengülve csonkul,
összeölelkezik kikelet a téllel,
új hajnallal virrad, rügyező reménnyel.

delphin_enjolras.jpg

/Delphin Enjolras/

 

 

 

******************************

 

 

 

AHONNAN JÖTTEM…
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

 

 

 

 

 

 

Ahonnan jöttem, nem láttam soha fényes palotát,

Megismerhettem az életnek árnyas oldalát.

Bakony rengetegében olyan sokáig éltem én,

Szívemben mindig volt egy bizakodó örök remény

Hogy egykor majd megvalósulnak a gyönyörű álmok,

Izzó tűzzel fognak majd lobogni szeretet lángok.

 

Tündöklő fénnyel átölelt felkelő Nap sugara,

Tündérszép bakonyi világom ébredő hajnala.

Udvarunk zöldellő gyepe harmatosan csillogott,

Boldogság járta át az ébredő szülői lakot.

Szikrázó napsütésben ragyogtak reám a hegyek,

Tudták, hogy egykoron talán majd örökre elmegyek.

 

Szerényen éltünk hol becsülete volt a kenyérnek,

Protestáns hittel imádkozva szüleim reméltek

Egy szebben és örömtelibben ragyogó holnapot,

Amit Istenünk eddig soha még nekünk nem adott.

Két kezük munkáját dicsérték a zöldellő mezők,

Búzakalászt learató dolgos munkás őserők.

 

Fényűzés örökké kerülte szegényes otthonunk,

Erről mindig csak lehunyt szemmel éberen álmodtunk.

Pislákoló lámpafénynél olvastuk a Bibliát,

Jézus Krisztus életét, szénaillatú jászolát

Magunk elé képzelve zsoltárokat énekeltünk,

Melegséggel telt meg ilyenkor a szomorú lelkünk.

 

Múltidéző emlékeim közül Apám nincs velünk,

Karácsonykor érte imára kulcsoljuk majd kezünk.

Megköszönve azt a jussot, mit örökül ránk hagyott,

Szebb világba vetett hitét, miről Ő is álmodott.

Mikor majd a testemet is betakarja szemfedél,

Betemetett sírom felett süvít majd a hideg szél

 

Akkor tudom meg csak, hogy tőlük örökre elmegyek,

Csendes temető sarkában föld mélyében létezek

Porrá válva, elenyészve, de akkor is boldogan,

Mint aki feje felett a történelem átsuhan.

Bakonyból jöttem én, de még egy kicsikét itt vagyok,

Nem tudom, hogy mit hoznak majd számomra a holnapok.

gustav_wentzel.jpg

/Gustav Wentzel/

 

 

 

******************************

 

Komrócki Zoltán

 

Jutka

 

 

 

Könnycsepp maradsz a szemeinkben
Fájó, égő, könnycsepp
Mit a múló emlékezet
Az arcunkon görget

Teher leszel vállainkon
Mitől földig hajlunk
Bár támolygunk a súlyától
De, magunk fölött tartunk

Erőlködünk kapaszkodva
Lábunk ne botoljon
Elvágódnánk, eltemetne
Nehogy ránk omoljon

Sóhaj leszel mellkasunkban
Mely szívünkbe markol
Pislákol a reménysugár
Sötétséggel harcol

Álmunk leszel, az is maradsz
Álmodunk vágyódva
Tengerkékjén hullámozva
Kőszirtet nyaldosva.

Vérünk leszel ereinkben
Testünkben áramlasz
Életnedvnek hordozója
Mely táplál, s oltalmaz

Az leszel, és az is maradsz
Ki tudott nevetni
Elbujdosva másért sírni
S őszintén szeretni

Emlékké válsz, emlékezés
Lelkünkben remegve
Keserűség, a háborgó
Lelkiismeretbe.

Fohásszá válsz elrebegvén
Megváltás, mit várunk
Nagylelkűség, s megbocsátást
Nyert feloldozásunk.

Nyissa ablakát az égből
Az ÚR, s reád pillantson
Gondviselésként kövessen
Soha el ne hagyjon.

 

trent_gudmundsen.jpg

 

 

 

Trent Gudmundsen

 

 

 

******************************

 

Gyermekem

 

 

 

Csöpp kis kezed tenyeremben,

 

elfér benne egy az egyben.

 

Tíz kis ujjad szépen, rendben

simul el a két kezemben.

Szöszke fejed rajtam pihen,

nem is tudod, hogy ez milyen!

Hajad selyme sebzi lelkem,

könny futja be tőle szemem.

Nem is tudod, ki vagy nekem,

mennyi jót is teszel velem.

Mióta vagy, nincs oly bánat,

mi el ne múlna, hogyha látlak.

Tedd hát kezed tenyerembe,

hadd vegyelek az ölembe!

Csituljon el minden félszed,

Én vagyok az, a Te részed.

steve_hanks2.jpg

/Steve Hanks/

 

***********************************************

 

William Blake : Dajkadal

 

Ha gyerek szava zeng a zöld füvön,
Dombon nevetése ha cseng,
Odabent a szívem csendben pihen,
S kint is minden csupa csend.

 

"Gyertek haza már, lebukóban a nap,
Mindjárt harmat esik,
Játékból elég, haza hát, csemeték,
Holnap reggelig."

"Hagyj játszani még, fent fényben az ég,
S nappal ki feküdne le?
S még ég fele száll a kis madár,
S a domb barival tele!"

"Hát jó, de csak épp, míg a fény ki nem ég,
Aztán haza, ágyba, úgy ám!" -
Nosza, mind szalad, kiabál, kacag,
S visszhangzik a domb valahány.

leon_bazille_perrault.jpg

/Léon Bazille Perrault/

 

*****************************
Karácsonyi álom

 

Most fehéren merengő
tájról álmodom,
mikor fény sziporkáz
a frissen hullt havon.
És a kéményekből
füst száll fel az égre,
s a mennyből alászáll
csendesen a béke.

 

Mikor ember az embert
testvérként ölel,
mikor a messzeség is
itt van oly közel.
Mikor a harangszó
a szívbe költözik,
és mikor a lelkünk is
díszbe öltözik.

Megbékél a tudat,
s belül semmi se fáj,
és a sivatag is
nekünk édeni táj.
S homlokunk redői
szépen kisimulnak,
mikor a szívünkben
boldog tüzek gyúlnak.

Mikor eljön hozzánk
a mennyből az angyal,
s énekli énekét
szépen csengő hanggal.
S hogy ez való legyen,
ne csak egy kábulat,
te most váltsd valóra
e furcsa álmomat...

agathe_rostel.jpg

/Agathe Röstel/

 

**********************************************************

 

Ágh István: Virágosat álmodtam

 

Édesanyám,

 

Virágosat álmodtam

 

Napraforgó-

Virág voltam álmomban.

Édesanyám,

Te meg fényes nap voltál

Napkeltétől

Napnyugtáig ragyogtál.

albert_anker1.jpg

Albert Anker

 

**********************************************************

 

A Kölni Dóm kapujában
Ismeretlen szerző

 

A Kölni Dóm kapujában
Néhány percre, hogy megálltam,
Hirtelen csak mellém lépett,
Egy lenhajú nyurga német,
S már is fújta a beszédet:

Uram, ilyen templom csoda
Nem épült még sehol soha!
Nézze csak: e gót falakat
Kerek hét évszázad alatt
Emelete a hit, akarat!

Nézze csak e csúcsíveket,
Hogy ragadják a szíveket!
S a tornyok kék azúrban
Napsugártól lángra gyúltan
Odatörnek, hol az Úr van!

És a szobrok! Ily plasztikát
Nem látott még a nagyvilág!
Petruspforte! Ó mily remek!
Könnybe lábadnak a szemek,
Nincs rá szó, a száj csak remeg.

S a Hoche chor! Minő látvány!
Csupa arany, csupa márvány,
Gerhard és a többi mester
Szent volt itt már, nem is ember:
Üdvözült e műremekkel!

És az oltár! Uram nézze,
Hochenstádi Konrád térde
Rogyott le itt e köveken
S királyok is tán, ezren
Térdeltek rá reszketegen!

Beszélt, beszélt csak a német,
Szeme büszke tűzben égett,
Én pedig, ahogy hallgattam
Felsóhajtottam csak halkan
S behunytam a szemem lassan.

Rozoga kis tornyot láttam
Sápadt meleg holdvilágban,
Körülötte vén akácok
Suttogták a Miatyánkot,
S hullatták a sok virágot.

Törpe volt a kicsi torony,
Nem égbe-nyúlt a földi orom,
S benne csupán egy kis harang
Csengett-bongott, így szólt a hang:
Giling-galang! Giling-galang!

S alatta a cseppnyi templom.
Kunyhó volt csak, bizony nem dóm
Szú rágott rozzant padok
S a Szent Antal-kép a falon
Papír volt csak s kopott nagyon.

És az oltár se volt benne
Színarannyal dúsan fedve,
Gyertya szórt rá gyér világot
S előtte biz nem királyok
Zokogták a Hozsannákat.

Nem királyok, csak egy asszony
Kendős öreg parasztasszony
Térdelt ottan feketében
S így kérte az Istent éppen:
Csak a fiam haza térjen!

Beszélt, beszélt csak a német,
Végre aztán, hogy rám nézett
S meglátta a behunyt szemem,
Diadallal győzelmesen
Ragadta meg a két kezem:

,,Igaza van Uram, mondta
Káprázat ez! E templomra
Földi Földi szem csak hunyva nézhet,
Mert különben- tényleg-tényleg
Vakja lesz e csodaszépnek"!

Ó, ha tudta volna szegény
Ez a büszke német legény
Hogy amíg én ottan álltam
A Köln-i Dóm kapujában,
Behunyt szemmel miket láttam!

Hogy énnekem mennyivel szebb
Gót csodánál milyen szentebb
Az a kicsiny Istenháza
Amelyikben, estetájban
Anyám merül szent imába!

/Jean Béraud/

jean_beraud1.jpg

 

*****************************************

 

 

 

Fuferenda Pál: Adventi Ima

 

 

 

Látod,Istenem,milyen esendő vagyok?
Ha legalább nagyjából rendben mennek a dolgaim,sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg,ha fáj,szorít,sajog,ha kényszerít valami ott belül,rögtön kicsúszik a számon,szinte észrevétlenül: Istenem ad hogy....Haragszol ilyenkor rám? Kérlek bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg,hisz most is kérni szeretnék. Nem csak magamnak,hanem másoknak is. Nekünk,akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon,böngésszük a karácsonyi katalógusokat,hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni,hogy gazdagabb legyen az ünnepünk. Uram,add,hogy ne higgyük el,hogy plazmatévéktől,fals zenéket kiabáló télapóktól és 0%-os THM-től leszünk boldogabbak!
Bármilyen régimódian hangzik,adj vissza nekünk a dió és alma öröméből egy kicsit!
Add,hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában,add,hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni,ha úgy esik jól.
Hogy néha megtudjunk tisztulni egy nagy zokogásban és ne szégyeljük,hogy nem csak csörtető,sikerorientált,manipulált géplények vagyunk,hanem érző,sérülékeny,törékeny emberek,akik kapnak elég sebet földi pályafutásuk során.
Uram,add,hogy megtudjunk gyógyulni bajainkból!
Add,hogy érezzük,mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni és mikor kell elengedni.
Add,hogy ha elengedtünk valamit,ami fontos volt,kibírjuk a veszteség fájdalmát -ember módon,emberien.Szabadíts meg minket a gyűlölettől,bosszúvágytól,ellenségeskedéstől,acsarkodástól!
Add,hogy higgyünk egymásnak,egymásban!
Add,hogy mosolyogjunk a csend hallatán,hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.
Add,hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: Köszönöm Istenem!

 

 

 

/Tóth Gábor/

toth_gabor.jpg

 

 

 

 **********************************************************

 

Csendesedjünk

 

/Tollhegy/

 

 

 

"Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.

 

 

 

Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…

Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen."

 

/Vajda Aliz/

vajda_aliz.jpg

 

 

 

*****************************************

 

 

 

Kovács L. István
Várni, csendben

 

 

 

Mindig, örökkön várni reménykedve,
egyszer talán mégis felvirrad a nap
tó partján, árva fatörzsön merengve,
bár ne tűnne bűnös hiábavalónak...

 

 

 

Csendesen tűröm, mit rám szabott a sors,
időm porrá törte sajgó éveim,
könnyes-szótlanul tekintem a távolt,
s átlépek a múlt súlyos törvényein.

Várom őt, több kegyet nem kérek soha,
várom, ha nem jön is, bízva, boldogan,
sziluett fénylik a víz felett csupán,
s látom, tárt karral már énfelém rohan.

Reccsen a bús, éj és alattam egy rönk,
míg a látomás csendesen múlik el,
csak a hold rajzol fényjelet a vízre,
ha érkezne a kedves, ne tévedjen el.

hocine_ziani.jpg

/Hocine Ziani/

 

 

 

*****************************************

 

Szepesi Zsuzsanna
Téli séta emlékére

 

Ezüst ruhát öltött
az út minden fája,
bokrainak kinőtt
jégkristály szakálla.
Köd párája hideg éjjel
zúzmaraként terült széjjel.

 

 

 

Csipkedíszes erdő
szikrázik a fényben,
mikor a nap feljő
aranyló fehéren.
Mesebeli ez a varázs:
csupasz ágon fehér parázs.

Néma csendben lépve
havat roppant talpunk,
hegytetőről nézve
csodakép alattunk:
sziklás lejtő oltalmában
öreg muflon baktat bátran!

charles_leaver.jpg

/Charles Leaver/

 

 

 

*****************************************

 

 

 

Papp Viola
Üres korsóból

 

 

 

Tudsz üres korsóból
hűs vizet önteni?
Elmúlt életedről
bölcs fejjel dönteni,

 

 

 

levágott faágról
friss almát hordani,
rég halott kedvesnek
könnyével mosdani,

kiszáradt mederben
hullámot kelteni,
megfáradt szívednek
ódákat zengeni,

éhező gyerekkel
fogócskát játszani,
lelkemet kitépve
tintába mártani?

Nem tudok terólad
szép verset költeni,
kiürült korsódból
hűs vizet tölteni.

henry_herbert_la_thangue.jpg

/Henry Herbert La Thangue/

 

 

 

*****************************************

 

Magyar Zsóka

 

 

 

Szökőkút

 

 

 

Mint szökőkút, mely néha feltör,
hogy vize meghódítsa a végtelent...
Úgy törtél be életembe hirtelen,
s értettem meg, szeretni mit jelent.

Nem vagy enyém, s nem is leszel,
de gondolatban százszor elképzelem:
Csak Én vagyok és Te a szigeten...
S a szökőkút vizét áhítattal figyelem.

A víz fölött a világvándor, néha-néha megjelen.
Dallamot lop álmaimba, s elrabolja a szívem.
Kicsiny szobám ablakából szomorúan figyelem:
Ahogy a szökőkút vize, sajnos eltűnik hirtelen.

 

manuel_garcia_rodriguez.jpg

 

 

 

 

 

Manuel García Rodríguez

 

 

 

 

 

****************************************

 

 

 

Neubauer József
Szeretnélek megtalálni!

 

 

 

Szeretnélek megtalálni,
álmaiddal eggyé válni,
lennék éjszakádnak csillaga,
hajnal ébredő napkorongja!

 

 

 

Szeretnélek megtalálni,
Veled élni, s nem rád vágyni,
mikor hajnal rétvirágát mosdatja,
ölelő két karom tested átfonja.

 

 

 

...szeretnélek megtalálni,
szeretnék újra Rád találni,
nem egy versben vágyakozni,
fájdalmamat, óhajomat megírni.

 

 

 

...engedd meg, hogy boldog legyek,
engedd meg, hogy szeresselek,
...fájdalmam mosolyod majd elűzi,
vágyom látni... szeretnélek megtalálni!

 

emile_vernon.jpg

 

/Émile Vernon/

 

 

 

****************************************

 

 

 

Forró csókod...
Horosnyi Sándor

 

 

 

forró csókod lágy ízét még itt érzem az ajkamon,
s tested forró lüktetését miden áldott hajnalon.
kívánom, hogy átöleljél, ne engedj el, karolj át,
s érezzem bőröd illatát, hozzám simult bársonyát.

 

 

 

szemed tükre megigézett, mint a kéklő tengerek,
elsodort és elszédített, mint a fátyolfellegek.
akarom, hogy újra éljen benne az a csodás tűz,
amit a sok rossz emlékünk onnan soha ki nem űz.

vágyom érinteni téged, csókkal hinteni nyakad,
simogatni kecses vállad, míg az idő elszalad.
izzó hévvel hozzád bújni, s eggyé válni csendesen,
magas légterekben szállni, hol tombol a szerelem.

szeretnék a szíved mélyén érzelmek közt lebegni,
csókot nyomni homlokodra, éjjel-nappal szeretni,
kényeztetni, s felfedezni ami benned rejtelem,
kísértéseknek engedni, s hordozni a szívemen.

forró csókod lágy ízét még itt érzem az ajkamon,
nem becsültem szerelmedet, s bánt ez minden hajnalon.
itt szenvedek magányomban, nincsen párnám, paplanom,
csak az emlék, mely oly édes, s visszhangzik a falakon.

francesco_hayez.jpg

/Francesco Hayez/

 

 

 

****************************************

 

 

 

Móra Ferenc: A szeret az élet

 

 

 

 

 

Ha majd az ige bételik,

 

 

 

S az igért óra érkezik,

 

 

 

Az Örökkévaló szemén

Általragyog egy röpke fény,

És a föltámadás igéivel

Az arkangyalnak jőni kell.

 

Az angyal szót fogad neki:

Aranyvesszővel megveri

Mohos sírhalmok oldalát,

És zengi ébresztő dalát:

Reggel van! Ujra nap süt! Emberek,

Ébredjetek, ébredjetek!

 

A hosszú rabság véget ér,

A földre újra visszatér

Az élet, s boldog vígalom

Zajátul zeng völgy és halom,

Hogy száműzetve elfut a halál,

S az angyalfecske egyre száll.

 

De sok-sok sírhalom felül

Tovább repül kedvetlenül,

Aranyvesszője nem suhog,

Ajaka szomorún susog:

Nektek nincsen miért ébrednetek,

Mert senkit sem szerettetek!

karl_schlesinger.jpg

/Karl Schlesinger/

 

 

 

****************************************

 

 

 

AMNESZTIA: REGGEL

 

 

 

"Friss, csípős még a reggel
Álmomból ébredek fel
Szűkülő szemeimben árad a fény

 

 

 

Odakinn már nyüzsög a város
Szobám még csendes és álmos
Csak néhány perc kell még és jöhet az ébrenlét

Minden új nap valami újat ígér
Az ereimben lüktet a vér
A reggeli szél az utcákon szalad
Féktelen szívemből egy új dal fakad

Friss, csípős még a reggel
Álmomból ébredek fel
Friss kávé illata száll felém..."

cecilia_beaux.jpg

/Cecilia Beaux /

 

 

 

*****************************************

 

 

 

Horn Zita
Lenni

 

Most hideg egy kicsit,
Most mégis fáj,
Most belém láthatsz,
Ha akarsz,
Ha hozzám érni vágysz.

 

Most sötét a tenger,
Még az ég is fekete,
Szilánkok verdesik
A partot,
Mi Hozzád vezetne.

Még nem tudom,
Mit választok,
Elmerülök,
Vagy Veled maradok,
Csak meredten állok
A parton,
Csak létezem,
Csak Vagyok.

daniel_gerhartz.jpg

/Daniel F. Gerhartz/

 

 

 

 

 

****************************************

 

 

 

Kun Magdolna: Csak a lelkem értsd meg

 

 

 

Nem kérem, hogy változz, hisz én sem változom,
csak a lelkem értsd meg némely napokon,
mikor megsebez egy szó és megsebez egy mondat,
mikor túlhajszolt sorsom vállaimon roskad.

 

 

 

Nem kérem, hogy vigyázd minden léptemet,
s azt sem hogy gyermekként fogd a kezemet,
csak akkor állj majd mellém, ha meginogni látszom,
ha sötét felhők árnya libben minden útirányon.

Nem kérem, hogy ringass el, ha közeleg az éj,
s azt sem, hogy altatóként szép mesét mesélj,
csak azt kérem, ha szükséges néhány vigasz-szó,
te legyél a legigazabb szívbátorító.

alexey_slusar.jpg

/Alexey Slusar/

 

 

 

****************************************

 

 

 

Horváth Piroska
Érintő

 

 

 

Nagyanyám 100. születésnapjára

 

 

 

Talán örököltem Nagyanyám génjeit,
szeme bogarában pirkadat fényeit,
arca mimikáját, majd minden vonását,
lelke rezdülését, hallgatag fohászát...

...bizakodón vágyta tiszta-asszony létét,
legyőzte rutinját, elvégezte - kétrét,
vaskalapos-világ apró kis zugában,
hitt négy gyermekében, élete urában,

szorgalmas fehérnép - sok közül egy ember,
nem izgatta pompa, nem vágyta a tenger
kies végtelenjét, nem látott világot,
csöpp dolog éltette - ültetett virágot,

asszony-félelméről alig-alig beszélt,
nem fésülte hajam, meséket sem mesélt,
nem is becézgetett, alig fogta kezem,
soha nem kívánta, hogy majd zokon vegyem...

...dér-fonata lapul éden-kendő alatt,
felleg-otthonkája másvilágon hasad,
végtelen-cérnával férceli az álmom,
tuják árnyékában lomb-karjával átfon,

...lelke rezdülését, elhalkult fohászát,
arca mimikáját, majd minden vonását,
szeme bogarában régvoltak fényeit,
- talán örököltem Nagyanyám génjeit...

hans_andersen_brendekilde.jpg

/Hans Andersen Brendekilde/

 

 

 

****************************************

 

 

 

Kövecses Anna
Őrizni örökké...

 

 

 

"Még egy fűszálból is álmokat faragni..."
Csillagokat kívánni selyemkönnyű égre,
Embertelenségben embernek maradni,
S őrizni mindezt örökké, fényességben.

 

wilhelm_menzler.jpg

 

 

 

/\Wilhelm Menzler/

 

 

 

****************************************

 

 

 

Horn Zita
Lenni

 

 

 

Most hideg egy kicsit,
Most mégis fáj,
Most belém láthatsz,
Ha akarsz,
Ha hozzám érni vágysz.

 

 

 

Most sötét a tenger,
Még az ég is fekete,
Szilánkok verdesik
A partot,
Mi Hozzád vezetne.

Még nem tudom,
Mit választok,
Elmerülök,
Vagy Veled maradok,
Csak meredten állok
A parton,
Csak létezem,
Csak Vagyok.

daniel_f._gerhartz.jpg

/Daniel F. Gerhartz/

 

 

 

****************************************

 

 

 

Búcsú
Komáromi Pisti /dalszöveg/

 

 

 

Itt állunk mind, úgy hallgatunk.
Mit mondhatnánk? Nincs szavunk.
Szíved nem él, hová lettél?
Egyedül mentél.

 

 

 

Már csak emlék, kedves a kép,
Úgy nevettünk nem oly rég.
Tiéd sok tárgy, velünk maradt,
Itt voltál, igaz.

Most búcsúzunk, most sírhatunk,
Nem ölel a két karunk.
Fagyott a föld, a mély bezár,
Bennünk élsz tovább.

Megrendülten gondolunk rád,
Nen hisszük el, hiogy nincs tovább.
Lehunyt szemed nem látja már:
Mindenütt virág.

Kint alszol majd a hideg télben,
Eszünkbe jutsz néha éjjel.
Nem vagy többé, nincs ilyen más,
Egyetlen voltál.

Most búcsúzunk, most sírhatunk,
Nem ölel a két karunk.
Fagyott a föld, a mély bezár,
Bennünk élsz tovább.

perov.jpg

/V. Perov/

 

 

 

****************************************

 

Halottak napja
Reményik Sándor

 

Halottak napja van. Az első,
Mióta döngve hullott Rá a hant.
A Sír tövében egy-egy fénybogár
Csillog. Különben sötét a határ,
S hosszú az éj alant.

 

Szívek, tilos a nagy világítás,
S virág sincs annyi már,
Elpazaroltuk régi ünnepen;
Egy-egy szálat visz némán, könnyesen,
Ki ma este a temetőbe' jár.
Hiába, virág sincsen annyi már.

De egy-egy szálat letenni szabad.
S hallatni tompán, fojtottan szavunk,
És aztán: kezet fogni halkan, loppal,
Egyik halott a másik halottal:
Ó, hisz' mi itt mind halottak vagyunk.

john_millais.jpg

/ Sir John Millais-Ophélia/

 

****************************************

 

 

 

Hegyi Anna
Várni Rád

 

 

 

Sötét éjszaka.
A levegő megfagy e néma csendben.
Mert a csendnek is van hangja, bár hallanád! -
Őrülten hosszú várni Rád!

 

 

 

Pillanatok veled
Előtörnek, majd elfutnak messze.
Mint a fa, mit a hosszú télben a tavasz napsugara éltet -
Ilyen nekem várni Rád.

Elképzelem, ahogy csókod a számon ég,
Elmerülünk a vágyak vizében,
S kitárjuk az álmok kapuját – de most még
Várni Rád…

Lassan a nap is felkel,
Levél se rezzen a fákon,
Nem hallok mást, csak a csend szavát,
Fájó némaság – érezd, ilyen
Várni Rád.

 

alexandre_cabanel.jpg

Alexandre Cabanel

 

 

 

****************************************

 

 

 

Kovács Dániel
Elmúlás

 

 

 

a valódi halál

 

 

 

Harmatos hegedű sír nemesen,
zeng lágyan gyötrő énekem.
Szívből szóló, fájó ékesség,
hangos muzsika, lelki szépség.

Csillogó tekintettel születik az ember,
idő teltével egyre fakóbb szemmel.
Könnyeim, áztassatok, öleljetek hidegen,
mint a friss eső, hűtsetek szelíden!

Az ember idővel borús, rideg partot ér,
nem nevet, csak gyötrő szívével mosolyog.
Léptei nyomát elfújja a viharos szél,
de őt már nem érdekli, nem remél.

Csak sétál, halk léptek kopognak,
lelkében megbúvó kisgyerekek zokognak.
Könnyeiktől fáradt szíve megtelik,
túlvilágon bolyongva apjukat nem lelik.

Elmúlik minden, véget ér a dal,
ha nem múlna el, akkor is felszabdal.
Örökké valóság, talán maga a pokol,
ha gyermeki énem csak múltbéli szobor.

Végső elmúlás egy szörnyű gondolat,
örök félelem mindenkinek a tudat.
De az igazi halál a lelki végzet,
mikor mosolyra már semmi sem késztet.

august_friedrich_siegert_1.jpg

/August Friedrich Siegert /

 

 

 

****************************************

 

 

 

Kamarás Klára
Őszi ködök idején

 

 

 

Szeptember örömét, október aranyát
ki őrzi meg nékem?
Hiszen odakinn már novemberi ködök
suttognak az éjben!

 

 

 

Rideg fátylat dobnak füvekre, virágra,
sziszegő fagy oson
végig a városon, félelem remeg át
a fákon, falakon...

Altatódal lesz-e, vagy halálos álom,
és nem ébredésé?
De jó lenne, ha a tavasz ölelését
mindenki megérné!

jim_farrant.jpg

/Jim Farrant/

 

 

 

****************************************

 

 

 

Hegyi Anna
Várni Rád

 

 

 

Sötét éjszaka.
A levegő megfagy e néma csendben.
Mert a csendnek is van hangja, bár hallanád! -
Őrülten hosszú várni Rád!

 

 

 

Pillanatok veled
Előtörnek, majd elfutnak messze.
Mint a fa, mit a hosszú télben a tavasz napsugara éltet -
Ilyen nekem várni Rád.

Elképzelem, ahogy csókod a számon ég,
Elmerülünk a vágyak vizében,
S kitárjuk az álmok kapuját – de most még
Várni Rád…

Lassan a nap is felkel,
Levél se rezzen a fákon,
Nem hallok mást, csak a csend szavát,
Fájó némaság – érezd, ilyen
Várni Rád.

alexandre_cabanel.jpg

Alexandre Cabanel

 

 

 

****************************************

 

 

 

Tóth Árpád: A vén ligetben

 

 

 

,,A vén ligetben jártunk mi ketten,"
egymás kezét fogva sétáltunk.
Tűnődtünk az elmúlt nyári esten,
megcsókoltuk egymást, s szétváltunk.

 

 

 

Egymás szemébe néztünk akkor,
tudtuk, ez már nem csak vágy.
A pillanat fogva tartott,
,,s aludt a tölgy, a hárs, a nyár..."

hugh_goldwin_rivire.jpg

/Hugh Goldwin Rivière/

 

 

 

****************************************    

 

Kandrács Róza
Ma meghaltam...

 

 

 

Ma egy kicsit meghaltam.
Szívem-lelkem odaadtam,
hittem benne,
megbíztam.
Szeretni őt úgy tudtam.
Árkon, bokron, tengeren,
át a magas hegyeken.
Áradt folyó árjában,
vele fúltam, úgy úsztam.
Fekete lett fent az ég,
villám cikázik szerteszét.
Elé álltam, úgy vártam,
útját bizony elzártam.
Szúrós bokrok rejtekén
védtem az én "őzikém".
Azt hittem, már süt a nap,
de beborult pillanat.
Ma egy kicsit meghaltam,
mert szeretni akartam.

 

larissa_morais.jpg

 

 

 

/Larissa Morais/

 

 

 

****************************************

 

 

 

Vargáné Éva
Négysoros

 

 

 

Fájdalom - muszáj, hát viselem.
Félelem - már csak ritkán van velem...
Remény - bennem él szüntelen.
Szeretet - átsegít mindenen!

 

james_clarce_hook.jpg

 

 

 

/James Clarce Hook/

 

 

 

****************************************

 

 

 

Kövecses Anna
Dalnok

 

 

 

Csak tegnap születtél,
Ma fiatal felnőtt vagy,
Életed cseng ütemmé:
S szólamod éket hagy.

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 7
Tegnapi: 10
Heti: 7
Havi: 376
Össz.: 27 603

Látogatottság növelés
Oldal: Versek, mottók, igazságok
Körforgásban Tegnaptól - Holnapig - © 2008 - 2017 - ditadesign.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: sárhidai zsófia - Vatera.hu