Körforgásban Tegnaptól - Holnapig

Alkotni maradandót szépet, hogy mások is megcsodálhassák, avagy tovább adni a múlt és jelen értékeit...

 Egy vers egy kép.....szemet-lelket gyönyörködtet...

*****************************************

 

Dvihallyné Oszuskó Sarolta
Sodrásban

 

Az élet csak sodor,
mint követ a patak.
Ölelő karjai
már reám tapadtak.
Nem tudok megállni,
bár néha pihennék,
gyorsuló sodrásból
fáradtan kiszállnék.
Ha egyszer partra dob,
az útnak ott vége,
kevés a remény

 

már további életre.
Akkor majd örülnék,
ha újra sodorna!!!

 

Megkopott kavics még
boldogan gurulna!!!

 

john_george_brown1.jpg

 

/John George Brown/

 

*****************************************

 

Orbán Balázs
Hiszem

 

Hiszem, hogy az élet szép,
Hiszem, hogy nincs hiába év,
Nincs hiába nap, óra és perc,
Hogy számít minden egyes másodperc.

 

Hiszek a tegnapban, a holnapban s a mában,
Hiszem, hogy teljesülhet minden egyes vágyam.
Hiszem, hogy begyógyulhat minden fájó seb,
Hogy az élet cél nélkül semmit el nem vesz.

Hiszem, hogy lesz küzdelem, harc s bánat,
Hiszem, hogy az élet segíti és felemeli a bátrat.
Hogy utat enged annak, ki reménnyel néz a jövőbe.
Hiszem, hogy nincs máshova út, csak előre.

Hiszem, hogyha padlóra is kerülök néha,
Lesz elég erőm felállni újra és újra.
Hiszem, hogy lesz, aki megért és segít,
Aki, ha kell, a bajban is mosolyra derít.

Hiszem, hogy lesz valaki, aki szeret,
Hogy egyszer foghatom majd kezed,
Csillogó szemmel ejtem ki szép neved,
S minden pillanat egy áldás lesz veled.

Hiszek az álmokban, Istenben és az emberben.
Hiszem, hogy nincs olyan, hogy lehetetlen.
Hiszem, hogy létezik még bizalom e világban,
Hiszem, hogy jóvá tehetem, ha hibáztam.

Hiszem, hogy mindig van remény,
S bár van, hogy fáj, hogy kemény,
Hiszem, hogy mindez nincs hiába,
Hogy erő van minden halk imában.

Hiszem, hogy majd, ha igaz lesz minden mesém,
Lesz mind, mire vágyom, beteljesült remény.
S mindemellett maradhatok alázatos és szerény,
Megoszthatom majd másokkal mindenem, mi enyém.

Most halkan kérlek, kedvesen, csendben,
Megértem, ha fáj, ha nincs minden rendben,
Higgy, mert ha hiszel, fogsz újra remélni,
S remény nélkül csak holtan lehet élni.

turcsanyi_bela.jpg

/Turcsányi Béla//

 

*****************************************

 

 

Paga
Nyári vers

 

vidám rímekkel

 

Nyár van! Nyár van! Újra nyár!
Szikrázik a napsugár,
Gyerekeknek szünidő,
Felnőtteknek pihenő,
Tengerparti nyaralás,
Hegyek közé utazás.
Vagy csak egy kis rosé mellett
Élvezni a ringó kertet?
A mozgólépcsőn utazván,
Szembejön sok csinos lány,
Csak egy póló van rajtuk,
Mindig piros az arcuk.
Napszemüveg mögé bújva,
Mosolygok, de hiába,
Nyár van, megint nyár van - újra -
Kacsintok a világra!

heinrich_hirt.jpg

/Heinrik Hirt/

 

*****************************************

 

Horváth Piroska
Lélegzetvisszafojtva...

 

Jázminok illatát szüntelenül érzem -
fénykristály-ablakra hajlik szűz-fehéren...
...sólyom-reptű tegnap - itt már nem maradhat,
búzavirágkékkel új hajnal hasadhat,

ránk csordul holnapunk tiszta, ezüst fénye,
hab-felhőt bodorít reményszínű égre,
gyöngyharmatot szitál, bóbitáját rázza,
parányi pacsirta nyár-dalát trillázza,

szegre akasztottam álom-pongyolámat,
bezárom alkonyig - ezredik csodámat,
holnap-pántlikámat dérhajamba fontad,
kristály-vitrinedbe rejtetted a holdat,

csipke-szárnyú pille minden gondolatom,
mámoros jövőmet lassan kortyolgatom,
kócosan szökellnek kótyagos álmaim -
újra van - kinőttek levágott szárnyaim,

lélegzetemet még most is visszafojtom,
nehogy összedőljön elefántcsonttornyom...
...jázminok illatát mindörökre érzem -
fénykristály-ablakra hajlott szűz-fehéren...

delphin_enjolras1.jpg

/delphin enjolras/

 

**********************************************

 

Jousse Elisabeth
Fénytelenül

 

Kiestek belőlem a betűk, a rímek,
Valami eltörött, valami avitt lett.
Gyertek elő, ecsetek, paletták, színek,
Hadd fessek magamnak vakító kék eget!

 

Domonkos Jolán
Hadd fessek magamnak vakító kék eget

"Hadd fessek magamnak vakító kék eget,"
gyönyörű szivárványt, suhanó felleget,
madárdal csendüljön, szeretet áradjon,
illatos virágok nyíljanak a fákon.

A lelkem örüljön, múljon el a bánat,
ragyogja a fény be mindig "csak" a mámat.
Szépüljön, újuljon meg az én életem,
hogy minden színes lett, újra azt érezzem.

dima_dmitriev.jpg

/Dima Dmitriev/

 

*****************************************

 

Berbor István
Kertemben

 

Kertemben a rigók pirkadattal kelnek,
eleven csevejjel sötétet megtörnek.
Rikoltásuk hangos, éj csöndjét oszlatja,
tovatűnt a múlt nap, daluk ezt hallatja.

Elszaladt a tegnap, napkeltét köszöntik,
meleg reggel jöttét dalukkal üdvözlik.
Belecsodálkoznak fénybe, harmatcseppbe,
elrepülnek aztán reggelit keresve.

/Frederick Judd Waugh/frederick_judd_waugh.jpg

 

*****************************************

Jacsó Pál Dr.
Köszönöm az életet

Maradj velünk még itt, nagyon sokáig,
míg a hulló falevél rád libbenve száll:
mert kerti álmát elszunnyadón aludva,
rügybontásból kinőve őszi fagyos ágig,
te vagy nekünk az ágy, a meleg dunna!

Már nálunk is augusztus-végi nyár kel
a hűvös, hajnalban verítékező fák alatt:
langyos estéd felénk óvó lombot emelt,
néha szenderegni látszik a konok idő is,
pedig mutatója csendben továbbhaladt.

Este görnyedten tipegsz ágyásai között
a babnak, sok szebbnél-szebb virágnak,
a szívünkbe lassan örök féltés költözött,
pedig szememben most is oly erős vagy:
(nekimennél ma is az igaztalan világnak)

Még szokatlan érzés fogyó Holdat látni,
ki nem telik sajt-kerekké többé soha, ily
alkonyat-időre senki nem szeretne várni,
régi álomképeket ébren lapozgatva végig,
pedig a sors hozzánk tán nem is mostoha.

Az élet fája nem nevelt számodra sok jót,
sem bőséget, se mosolygós leányregényt,
mégsem hallottam szádról jönni zokszót:
konokul küzdve egymással s magunkkal,
hol hárman maradtunk: árván-szerteszét.

Keménynek gondolta magát e torzó világ,
míg egy napon nem találkozott itt velünk:
elszárad a fejét billentő napraforgóvirág,
harsogó torkokkal vedelik a savanyú bort,
és rám mutatnak: te vagy a mi emberünk!

Elrepült mára, három emberöltőbe zárva,
lassan nyolcvan küzdelmes év, miközben
ajándék sejtedből életre nőttem ötven éve,
máig óvón parancsoló két karodba szállva,
lelkem, mint szalmaszálakat öleli át a kéve.

Reggel kibontom magam a ritka ölelésből,
kaptál az élettől egy sokszor oly konok fiút
(e földön nehezen találom végleges tanyám)
rákként megyek előre, nincs is más kiút, de
Köszönöm életem neked: drága édesanyám.

alexander_yan__kopia.jpg

/Alexander Yan/

 

*****************************************

Bakos Erika
Szeszélyes április

Rúzs-színű rügyet bont a szél,
hajakat kócol, s szemtelen,
bújik ing alá, szív fölé,
bolondos, mint a szerelem.

Hamvaszöld ruhában a rét,
rajta ezer pihés pom-pom,
napsugár színét kibontja,
szempillát rebbent lányokon.

Virágruha őriz álmot,
fagyoktól retteg a bibe,
riadt csikó az április,
még nem fogad kegyeibe.

Harmatbölcsőt ringat a nap,
benne egy szeszélyes gyermek,
nevetve nyarat vetkőztet,
s hunyorgó szemével ver meg.

daniel_hernandez_morillo.jpg

/Daniel Hernandes Morillo/

*****************************************

 

Benedek Elek
Virágvasárnap

 

Virágok napja, szép virágvasárnap,
Jövel, jövel már, bontsd ki röpke szárnyad!
Hintsd be virággal az avar mezőket,
A kertek fáit, félve rügyezőket,
Óh, szánd meg őket!

 

A tél hosszú volt, oly zord s oly kegyetlen,
A rét, az erdő még most is kietlen.
Virágok napja, jer, lehelj a földre,
Bús szürke foltjait varázsold zöldre,
Szép puha zöldre!

Jövel, jövel, s te véled fecske, gólya,
Üres fészkeknek hadd legyen lakója!
Szakadjon vége a nagy némaságnak,
Szívüket töltsd be, akik dalra vágynak,
Oly régen vágynak!

Ihol közelg. Feje virággal ékes,
Az arca nevetős, a hangja édes.
Bájos, milyennek a szívem kívánta,
Mint egy virágos, nevetős leányka,
Szép kis leányka!

Ihol, már itt, virággal megrakottan,
Hallom a dalt is: fecske száll amottan.
Eresz aljának újra van lakója,
Csörgő patakban kelepel a gólya,
A kedves gólya!

Ihol, már itt van. Nyílnak a virágok,
Vidám dal járja be a nagyvilágot,
Hirdetve hegynek, völgynek, rónaságnak:
Leszállt a földre szép virágvasárnap,
Legszebb vasárnap!

louise_marie_de_schryver.jpg

/Albert Chevallier Tayler/

 

*****************************************

Reményik Sándor: Zászló a szélben

 

A játszi szél a szövetembe kap:
Ma zászló - holnap rongydarab,
Ma lobogok, ma fennen lengek még,
Ki tudja, holnap kinek kellenék?
Ma még talán jelentek valamit,
Hordom a Szent Szűz liliomait:
Egy fegyveráldó Szent Szűz Máriát
Úgy visznek zajló táborokon át.

 

A játszi szél a szövetembe kap:
Ma zászló - holnap rongydarab,
Ma lengek még a márványpalotákon,
Holnapra leszek emlék - mese - álom,
Ma jeligém még ezreket tipor,
Holnap: egy marék finom aranypor,
Hirdettem hadat, visszavonást, átkot,
Elfoszló selymem áldott, százszor áldott!

 

A játszi szél a szövetembe kap:
Ma zászló - holnap rongydarab,
Ma még hatalom - holnap talán semmi,
Milyen jó lesz a széltől megpihenni,
Elkopni, mint a fegyverek, a vágyak,
Eltűnni, mint akit sohase láttak,
Az eszmék, álmok, harcok, hiúságok
Sírján kacagni az egész világot!somogyi_gyozo.jpg

/Somogyi Győző/

 *******************************

 Csontos Sándor
Légy gyertyafény

 

Ma este legyen,
Mindenki asztalán gyertyafény,
S legyen ez a törvény:
Szeretni mindig, ezt ne feledd,
Ne csak karácsony estén.

 

Szeretni mindig, légy gyertyafény,
Addig égj, míg testedből adni tudsz,
Míg lelkedben ott a fény.
Ma este mindenki asztalán
Legyen ott a remény.

Ma este ne legyen,
Több áldozat, s kik halált osztanak:
Gépek, fegyverek, emberek,
Ma ők is legyenek,
Mintha tudnák, mintha éreznék mi az,
Kicsi apró szentek.

Ma este legyen minden olyan tiszta,
Mint a fény a karácsonyi asztalon,
Mikor ég a gyertya,
S a szívekben ott lobog a szeretet lángja.

petrus_van_schendel1.jpg

/Petrus Van Schendel/

 

 ****************************************

Mikus Bea
Holdfény postás

 

Érezd tépett hallgatag lelkem,
Mit gondolok én most,
Hogy nem mosolyogsz rám?
Csak a csend zúg, miért nem hívtál vagy jöttél?
Úgy bánt, sok kérdés fáj...

 

Árnyék szeli szívem ketté,
Újra érezném a vágyunk,
Minden percét újra élném,
Az emlékedben mind ott él,
Azért, hogy visszatérj...
Álmodj, őrült lángod ég,
És itt él már rég bennem
Hívó szavam elviszi az éjjel,
S csönget már a reggel.

Hajnal, napfény tekint le újból,
Téged várlak a mától,
Karolj át, csókolj még,
Százszor így.
A szomorú tegnap emlék csupán,
Múltba tűnő emlékkép.

Ülj le, borulj újra két karomba, maradj vélem,
Kigyúlt lámpaként szeress még soká.
A fényedben hadd égjek.
Nézz rám, ilyen égető lánggal,
Maradj és hevítsél még,
Aranyos fénysugár,
Érj csak hozzám, érints lelkeddel,

és megérzed, mit rejt a jövő.
Lásd, a holnap itt van már!carl_schweninger_der_jungere.jpg

/Carl Schweninger der Jüngere/

 

*****************************************************

 

Reményik Sándor: Mindennapi kenyér

 

Amit én álmodom:
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És - nincs tovább.
Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, -
De benne van az élet.

anders_leonard_zorn.jpg

 

/Anders Leonard Zorn/

 

*******************************

 

Tasnádi Györgyi
Anyám orgonája

Kékeslilás palástjában pompázott anyám orgonája,
az udvar szélén meghúzódva borult be cserjefája.
Könnyed szellő csiklandozta ívelt, formás levelek
vidám szívdallamra rezegtek kerti, díszes keretet.
Szerettem és szerettek.

Frissen vágott, bódító illnyt sütött fahéjas-mosolygós almából
és közben félméteres csokrot kötöttünk orgonából.
Majd vasárnapi ebéd után kártyaparti dukált
és társasjáték meg dominó szerette a délutánt.

Ma már nincs régi, szülői ház és nincsen nótafa,
de emlékemben féltve őrzött kincs az illata.
Színes álmaimban megint egy asztalnál a család,
konyhánkban még mindig süt-főz, tálal, él nagyanyám.

Készülődik, engem vár és én átölelem újra,
de felébreszt a reggel, és lelkem bánat fúrja.
Bárcsak együtt ünnepelhetném vele május napját,
fürtös virágdíszbe öltözött orgonacsokrát.

És hogy annyira tudnak szeretni az édesanyák.
Lényükből áradó önzetlenség, mint orgonák
fonják illatba emlékük kosarát, mi megmarad.
Magamban zokog a szívem zöld-lombos fák alatt.

atból szőtt álmok nagyszobája,
szegénységét hokedlin ringató, hálás, nagy konyhája,
számomra oly becses boldogság otthona volt akkor
ó, bárcsak visszatérhetne az a nyugalmas gyermekkor.

És nagymamám, ki engem felnevelt, mert ő volt az én anyám,
amíg az édes dolgozott értem, nagyi vigyázott rám.
Figyelt, beszélt, mesélt, énekelt, horgolt, imát mormolt,
emberséggel varrva emberré varázsolva dekódolt.

Reményt fűtött, lepényt sütött fahéjas-mosolygós almából
és közben félméteres csokrot kötöttünk orgonából.
Majd vasárnapi ebéd után kártyaparti dukált
és társasjáték meg dominó szerette a délutánt.

Ma már nincs régi, szülői ház és nincsen nótafa,
de emlékemben féltve őrzött kincs az illata.
Színes álmaimban megint egy asztalnál a család,
konyhánkban még mindig süt-főz, tálal, él nagyanyám.

Készülődik, engem vár és én átölelem újra,
de felébreszt a reggel, és lelkem bánat fúrja.
Bárcsak együtt ünnepelhetném vele május napját,
fürtös virágdíszbe öltözött orgonacsokrát.

És hogy annyira tudnak szeretni az édesanyák.
Lényükből áradó önzetlenség, mint orgonák
fonják illatba emlékük kosarát, mi megmarad.
Magamban zokog a szívem zöld-lombos fák alatt.

/Albert Chevallier Tayler/

albert_chevallier_tayler1.jpg

*******************************

 

Ady Endre:
Jóság síró vágya

 

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

 

Buzgóságban sohsem lohadni,
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.

Még az álmokat se hazudni,
Mégis víg hitet adni másnak,
Kisérő sírást a sirásnak:
Milyen jó volna áldni tudni.

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

emile_munier1.jpg

/Émile Munier/

 

*******************************

Nélküled /Ismerős Arcok/
Nyerges Attila /szövegíró /

 

Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk

 

Mint a villám tépte magányos fenyő
Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér
Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél

S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk

Mint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.

S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!

maksai_janos.jpg

/Maksai János/

 

*******************************

 

Vida Gábor
Lili

 

Van egy fehér macskám, nyáron kaptam,
Családtagok közé beiktattam.
Kiscica árva, be van most zárva,
Bemegyek hozzá, indul a lábra.

 

Kiengedem gyakran, ha majd felnő,
Nem ijeszti meg a sok-sok felhő.
Ha etetem sokat, megnő szépen,
Sokszor látom még ebben az évben.

Szeretem a macskám, ő is szeret engem,
Hozzá mindig sikerül kedvesnek lennem.
Olyan ő nekem, mint anyának a gyermek,
Csakis neki nyílnak tavasszal a kertek.

Lilike strázsál az ajtó előtt,
A szomszéd cica meg játszani jött.
Hangosan cuppogok macskám nyakán,
Vagy engedjem enni kicsit talán?

Még telve a tálka az ajtó mögött,
Dorombolva feszít a lábam előtt.
Szereti a tejet, iszik is szépen,
Nem bírnám soványan látni a télen.

Surran a Lilcsa, roppan az ág,
Hajladoznak az udvari fák.
Gyorsul a macska, csúszik a láb,
Karma kitolva, megáll odább.

Mikor estéit odakint töltötte,
Nem állhattam egész éjjel mögötte.
Jöttek a srácok százan, dúlt a "lamúr",
Megúszni ezt szárazon volt nagy bravúr.

Fekete a macska, pincében járt,
Egy forró fürdő biztosan nem árt.
Jó anyám hozza a meleg vizet,
A "gyönyörű állat" most ráfizet.

Apámmal házikót építettem,
Kell-e neki, erről nem kérdeztem.
Beköltözik szépen, ha jön a hó,
Ha beteg lenne, az nem volna jó.

Kimegyek most gyorsan hozzá, simogatni,
Neki ezt a hosszú verset felolvasni.
Ha nem tetszik neki, megeszi a fene,
Hiába kínlódott apám annyit vele.

galina_kim2.jpg

/Galina Kim/

 

*******************************

Mysty Kata: A lecke

A lecke adott,
aztán végül, ha - feladott,
bukás és lebukás
hagy majd nyomot, nagyot!
Az Élet elégtelent adott!

A lecke nehéz,
neked, 'ki az élettel
csak dacolva szembe mész,
araszolsz, mégis letérsz...
Hiába a figyelmeztetés!

A lecke már nem is lecke,
leginkább nagy kelepce.
Megoldhatatlan egyenlet...
Bármilyen módon - ejthet,
sehová nem vezethet.

Dehogynem vezethet,
szembe önmagunkkal,
hibáinkkal - kezelget!
Újabb leckét - rejthet,
de izgalma kegyes lesz!

Szempontjaid meglehet,
megújítják énedet...
kegyelt lesz és kellemes,
elnézőbb mint kellene...
A mérlegnyelv elve ez!

albert_anker3.jpg

/Albert Anker/

*******************************

Galazek István
Görbetükör

Te szép, formás bestia,
Nincs annyi jó pia,
Hogy elfelejtselek,
Remek!
Most már nem működik
Az önvédelem,
Maradok veszteg az ülepemen,
Bámulok kifelé,
Mint aki benéz,
Komplett dilis vagyok,
Bár megesz a penész,
Egy meg egy az kettő -
Így racionális,
Nagy érzések - szóban -
Értéke: banális.

Felületesnek egyszerűbb a móka,
Nem kerül egykönnyen szerelemdugóba,
Fél a macsó fajta,
"Nagymenő" az álca,
Komolyabb "cicustól"
Ő menekül fára.
Az igazság fájó,
Kezdő még a harcra,
Biológiából nőtt fel csak
A feladatra.

Szánom-bánom bűnöm,
Tudom: klasszikus,
Szégyen ide, szégyen, oda:
Maradok romantikus!

eugene_von_blaas4.jpg

/Eugene Von Blaas/

*************************************

Szövegíró: Gömöry Sándor

Harangoznak a mi kis falunkban,
Édesanyám menjen a templomba.
Imádkozzon, s a jó Istent kérje,
Hogy a fiát semmi baj ne érje
Valahol a messze idegenbe.

Falu vegen nádfödeles kis ház,
Ablakában sírdogál egy kislány.
Ne sírj kislány lesz még jobb is meglásd,
majd ha egyszer viszontlátjuk egymást,
Istenem csak haza tudnék menni.

Most, hogy haza segített az Isten,
Olyan árva, olyan kihalt minden.
Az hagyott el, akit úgy imádtam,
Akiért én mindig haza vágytam.
Jobb lett volna messze idegenben

/Tarcsay Béla/

tarcsay_bela.jpg

 

**********************************************************

Nádasdi Éva: Zsoltár

Tele van az élet jóval: kenyérrel, tisztával, sóval.
Adjál, Uram, menedéket, adjál, Uram, tisztább létet.
Adjál, Uram, nyugodalmat, vándornak, hogy vándorolhat,
éhezőnek adjál étket, s töröljél el minden vétket.

Félutamon szólok hozzád: közel legyél, Istenország.
Adjál, Uram – enyhet adni: ne kelljen így megfáradni
Földi létem jaj-siralmas: vagyok bárány, vagyok farkas.
Adjál, Uram, menedéket: félelmemül ne rakj fészket.
Fiókád – én – elesetten keresgéllek elveszetten.
Szép új napot kéne fonni, gyerekekről gondoskodni:
család, béke, galamb, alma, s cifraságom fogadalma:
néked, Uram, felajánlom sok álságos cifraságom.
Adjál nekem Uram – békét, add az ember menedékét;
segíts nekem, Uram, árván: vagyok félben a szivárvány;
Uram, hallgatlak a szélben, eme végső menedékben:
nem kell dohány, nem kell talmi, csak én tudjak irgalmazni;
vegyél el a terheimből, adjál többet terveimből; társat kérek, menedéket: terveimben rakjál fészket;
Tudjak, Uram, úgy szeretni: vesztes ügyben nem elveszni: ügyeimet félbe hagytam, magamnak nem irgalmaztam: bepanaszlom magam Néked: enyhítsd meg a vereséget:
segíts, Uram, úgy szeretni: emberek közt – ember lenni.

charles_courtney_curran_2.jpg

/Charles Courtney Curran/

****************************

Heinrich Heine: Bánat

(Fordította: Szabó Lőrinc)

Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!

john_atkinson_grimshaw_1.jpg

/John Atkinson Grimshaw/

****************************

Lubianker Dávid
Magányos remény

Könnyeim kitörölhetetlenek,
Ezért az érzelmek nem vétkesek.
Mióta nem találok rád,
Szívem méreg, borítja gyász.
Van még esély a boldogságra,
Szomorú világom, ráhagyom másra!

Kerestelek égre-földre.
Leszálltam a sírgödörbe,
Hova nem ér le a fény se.
Nem leltelek sehol mégse.
Van még esély a boldogságra,
Szomorú világom, ráhagyom másra!

Feljövök-e még én élve,
Egy új alkalmat remélve?
Múltam magam mögött hagyom,
Mivel jövőm még tudhatom.
Van még esély a boldogságra,
Szomorú világom, ráhagyom másra!

De mit ér az majd nélküled?
Létem kivel oszthatom meg?
Magával temet a magány.
A többi már örök talány.
Van még esély a boldogságra?
Szomorú világom, ráhagyom másra!

Kinek kell ez így?
Ágak között átsütő Nap,
Fénye nem melegít.
Nincs már esély a boldogságra,
Szomorú világomat,
Nem hagyhatom másra!

max_nonnenbruch.jpg

/Max Nonnenbruch/

**************************** 

 

 

Horváth Piroska
Keringő

 

 

 

Ősz már elbúcsúzott alázatos tánccal,
galagonya arcán rőzse-fonta ránccal,
tenyér-menedékben pihen alkony nesze,
tegnap-pillanatban bronzos, gyenge keze...

 

 

 

...tél lépte csikorog zúzmara-zenében,
ólomkönnycsepp csillan jégtekintetében,
borostyán-hajában elhagyott fészkekben,
fagy-arca csillámlik hócsipkés fényekben,

habkönnyű leplet dob mezőre, erdőre,
kristály-kucsmát borít végtelen lejtőre,
gyermek kacagását - tél fűszerét szórja,
száncsusszanás-neszt - míg jön a tavasz csókja,

jégcsepp-szíve sajdul, tél-könnye lecsordul,
tavasz-lehelettől elgyengülve csonkul,
összeölelkezik kikelet a téllel,
új hajnallal virrad, rügyező reménnyel.

delphin_enjolras.jpg

/Delphin Enjolras/

 

 

 

******************************

 

 

 

AHONNAN JÖTTEM…
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

 

 

 

 

 

 

Ahonnan jöttem, nem láttam soha fényes palotát,

Megismerhettem az életnek árnyas oldalát.

Bakony rengetegében olyan sokáig éltem én,

Szívemben mindig volt egy bizakodó örök remény

Hogy egykor majd megvalósulnak a gyönyörű álmok,

Izzó tűzzel fognak majd lobogni szeretet lángok.

 

Tündöklő fénnyel átölelt felkelő Nap sugara,

Tündérszép bakonyi világom ébredő hajnala.

Udvarunk zöldellő gyepe harmatosan csillogott,

Boldogság járta át az ébredő szülői lakot.

Szikrázó napsütésben ragyogtak reám a hegyek,

Tudták, hogy egykoron talán majd örökre elmegyek.

 

Szerényen éltünk hol becsülete volt a kenyérnek,

Protestáns hittel imádkozva szüleim reméltek

Egy szebben és örömtelibben ragyogó holnapot,

Amit Istenünk eddig soha még nekünk nem adott.

Két kezük munkáját dicsérték a zöldellő mezők,

Búzakalászt learató dolgos munkás őserők.

 

Fényűzés örökké kerülte szegényes otthonunk,

Erről mindig csak lehunyt szemmel éberen álmodtunk.

Pislákoló lámpafénynél olvastuk a Bibliát,

Jézus Krisztus életét, szénaillatú jászolát

Magunk elé képzelve zsoltárokat énekeltünk,

Melegséggel telt meg ilyenkor a szomorú lelkünk.

 

Múltidéző emlékeim közül Apám nincs velünk,

Karácsonykor érte imára kulcsoljuk majd kezünk.

Megköszönve azt a jussot, mit örökül ránk hagyott,

Szebb világba vetett hitét, miről Ő is álmodott.

Mikor majd a testemet is betakarja szemfedél,

Betemetett sírom felett süvít majd a hideg szél

 

Akkor tudom meg csak, hogy tőlük örökre elmegyek,

Csendes temető sarkában föld mélyében létezek

Porrá válva, elenyészve, de akkor is boldogan,

Mint aki feje felett a történelem átsuhan.

Bakonyból jöttem én, de még egy kicsikét itt vagyok,

Nem tudom, hogy mit hoznak majd számomra a holnapok.

gustav_wentzel.jpg

/Gustav Wentzel/

 

 

 

******************************

 

Komrócki Zoltán

 

Jutka

 

 

 

Könnycsepp maradsz a szemeinkben
Fájó, égő, könnycsepp
Mit a múló emlékezet
Az arcunkon görget

Teher leszel vállainkon
Mitől földig hajlunk
Bár támolygunk a súlyától
De, magunk fölött tartunk

Erőlködünk kapaszkodva
Lábunk ne botoljon
Elvágódnánk, eltemetne
Nehogy ránk omoljon

Sóhaj leszel mellkasunkban
Mely szívünkbe markol
Pislákol a reménysugár
Sötétséggel harcol

Álmunk leszel, az is maradsz
Álmodunk vágyódva
Tengerkékjén hullámozva
Kőszirtet nyaldosva.

Vérünk leszel ereinkben
Testünkben áramlasz
Életnedvnek hordozója
Mely táplál, s oltalmaz

Az leszel, és az is maradsz
Ki tudott nevetni
Elbujdosva másért sírni
S őszintén szeretni

Emlékké válsz, emlékezés
Lelkünkben remegve
Keserűség, a háborgó
Lelkiismeretbe.

Fohásszá válsz elrebegvén
Megváltás, mit várunk
Nagylelkűség, s megbocsátást
Nyert feloldozásunk.

Nyissa ablakát az égből
Az ÚR, s reád pillantson
Gondviselésként kövessen
Soha el ne hagyjon.

 

trent_gudmundsen.jpg

 

 

 

Trent Gudmundsen

 

 

 

******************************

 

Gyermekem

 

 

 

Csöpp kis kezed tenyeremben,

 

elfér benne egy az egyben.

 

Tíz kis ujjad szépen, rendben

simul el a két kezemben.

Szöszke fejed rajtam pihen,

nem is tudod, hogy ez milyen!

Hajad selyme sebzi lelkem,

könny futja be tőle szemem.

Nem is tudod, ki vagy nekem,

mennyi jót is teszel velem.

Mióta vagy, nincs oly bánat,

mi el ne múlna, hogyha látlak.

Tedd hát kezed tenyerembe,

hadd vegyelek az ölembe!

Csituljon el minden félszed,

Én vagyok az, a Te részed.

steve_hanks2.jpg

/Steve Hanks/

 

***********************************************

 

William Blake : Dajkadal

 

Ha gyerek szava zeng a zöld füvön,
Dombon nevetése ha cseng,
Odabent a szívem csendben pihen,
S kint is minden csupa csend.

 

"Gyertek haza már, lebukóban a nap,
Mindjárt harmat esik,
Játékból elég, haza hát, csemeték,
Holnap reggelig."

"Hagyj játszani még, fent fényben az ég,
S nappal ki feküdne le?
S még ég fele száll a kis madár,
S a domb barival tele!"

"Hát jó, de csak épp, míg a fény ki nem ég,
Aztán haza, ágyba, úgy ám!" -
Nosza, mind szalad, kiabál, kacag,
S visszhangzik a domb valahány.

leon_bazille_perrault.jpg

/Léon Bazille Perrault/

 

*****************************
Karácsonyi álom

 

Most fehéren merengő
tájról álmodom,
mikor fény sziporkáz
a frissen hullt havon.
És a kéményekből
füst száll fel az égre,
s a mennyből alászáll
csendesen a béke.

 

Mikor ember az embert
testvérként ölel,
mikor a messzeség is
itt van oly közel.
Mikor a harangszó
a szívbe költözik,
és mikor a lelkünk is
díszbe öltözik.

Megbékél a tudat,
s belül semmi se fáj,
és a sivatag is
nekünk édeni táj.
S homlokunk redői
szépen kisimulnak,
mikor a szívünkben
boldog tüzek gyúlnak.

Mikor eljön hozzánk
a mennyből az angyal,
s énekli énekét
szépen csengő hanggal.
S hogy ez való legyen,
ne csak egy kábulat,
te most váltsd valóra
e furcsa álmomat...

agathe_rostel.jpg

/Agathe Röstel/

 

**********************************************************

 

Ágh István: Virágosat álmodtam

 

Édesanyám,

 

Virágosat álmodtam

 

Napraforgó-

Virág voltam álmomban.

Édesanyám,

Te meg fényes nap voltál

Napkeltétől

Napnyugtáig ragyogtál.

albert_anker1.jpg

Albert Anker

 

**********************************************************

 

A Kölni Dóm kapujában
Ismeretlen szerző

 

A Kölni Dóm kapujában
Néhány percre, hogy megálltam,
Hirtelen csak mellém lépett,
Egy lenhajú nyurga német,
S már is fújta a beszédet:

Uram, ilyen templom csoda
Nem épült még sehol soha!
Nézze csak: e gót falakat
Kerek hét évszázad alatt
Emelete a hit, akarat!

Nézze csak e csúcsíveket,
Hogy ragadják a szíveket!
S a tornyok kék azúrban
Napsugártól lángra gyúltan
Odatörnek, hol az Úr van!

És a szobrok! Ily plasztikát
Nem látott még a nagyvilág!
Petruspforte! Ó mily remek!
Könnybe lábadnak a szemek,
Nincs rá szó, a száj csak remeg.

S a Hoche chor! Minő látvány!
Csupa arany, csupa márvány,
Gerhard és a többi mester
Szent volt itt már, nem is ember:
Üdvözült e műremekkel!

És az oltár! Uram nézze,
Hochenstádi Konrád térde
Rogyott le itt e köveken
S királyok is tán, ezren
Térdeltek rá reszketegen!

Beszélt, beszélt csak a német,
Szeme büszke tűzben égett,
Én pedig, ahogy hallgattam
Felsóhajtottam csak halkan
S behunytam a szemem lassan.

Rozoga kis tornyot láttam
Sápadt meleg holdvilágban,
Körülötte vén akácok
Suttogták a Miatyánkot,
S hullatták a sok virágot.

Törpe volt a kicsi torony,
Nem égbe-nyúlt a földi orom,
S benne csupán egy kis harang
Csengett-bongott, így szólt a hang:
Giling-galang! Giling-galang!

S alatta a cseppnyi templom.
Kunyhó volt csak, bizony nem dóm
Szú rágott rozzant padok
S a Szent Antal-kép a falon
Papír volt csak s kopott nagyon.

És az oltár se volt benne
Színarannyal dúsan fedve,
Gyertya szórt rá gyér világot
S előtte biz nem királyok
Zokogták a Hozsannákat.

Nem királyok, csak egy asszony
Kendős öreg parasztasszony
Térdelt ottan feketében
S így kérte az Istent éppen:
Csak a fiam haza térjen!

Beszélt, beszélt csak a német,
Végre aztán, hogy rám nézett
S meglátta a behunyt szemem,
Diadallal győzelmesen
Ragadta meg a két kezem:

,,Igaza van Uram, mondta
Káprázat ez! E templomra
Földi Földi szem csak hunyva nézhet,
Mert különben- tényleg-tényleg
Vakja lesz e csodaszépnek"!

Ó, ha tudta volna szegény
Ez a büszke német legény
Hogy amíg én ottan álltam
A Köln-i Dóm kapujában,
Behunyt szemmel miket láttam!

Hogy énnekem mennyivel szebb
Gót csodánál milyen szentebb
Az a kicsiny Istenháza
Amelyikben, estetájban
Anyám merül szent imába!

/Jean Béraud/

jean_beraud1.jpg

 

*****************************************

 

 

 

Fuferenda Pál: Adventi Ima

 

 

 

Látod,Istenem,milyen esendő vagyok?
Ha legalább nagyjából rendben mennek a dolgaim,sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg,ha fáj,szorít,sajog,ha kényszerít valami ott belül,rögtön kicsúszik a számon,szinte észrevétlenül: Istenem ad hogy....Haragszol ilyenkor rám? Kérlek bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg,hisz most is kérni szeretnék. Nem csak magamnak,hanem másoknak is. Nekünk,akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon,böngésszük a karácsonyi katalógusokat,hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni,hogy gazdagabb legyen az ünnepünk. Uram,add,hogy ne higgyük el,hogy plazmatévéktől,fals zenéket kiabáló télapóktól és 0%-os THM-től leszünk boldogabbak!
Bármilyen régimódian hangzik,adj vissza nekünk a dió és alma öröméből egy kicsit!
Add,hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában,add,hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni,ha úgy esik jól.
Hogy néha megtudjunk tisztulni egy nagy zokogásban és ne szégyeljük,hogy nem csak csörtető,sikerorientált,manipulált géplények vagyunk,hanem érző,sérülékeny,tör





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 17
Tegnapi: 7
Heti: 34
Havi: 324
Össz.: 35 047

Látogatottság növelés
Oldal: Versek, mottók, igazságok
Körforgásban Tegnaptól - Holnapig - © 2008 - 2017 - ditadesign.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »