Körforgásban Tegnaptól - Holnapig

Alkotni maradandót szépet, hogy mások is megcsodálhassák, avagy tovább adni a múlt és jelen értékeit...

 Egy vers egy kép.....lelket gyönyörködtet....

igyekszem, hogy minden napra legyen legalább egy...

 

 2016  május 9 - 19 0001  -"-

2016  július 19 -  22 001 -"-

 

****************************************

 

...üdvözöllek... Jó, hogy benéztél...

 

************************************

 

Kun Magdolna: Anyámról álmodtam

 

Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen.
Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében.
A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett,
mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek.

 

Szép volt ez az álom, tündérien szép,
mert újra átélhettem az otthon melegét,
és újra érezhettem azt a fahéjas kalács-illatot,
mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot.

 

Mikor anyámmal álmodom, boldogan kelek,
mert tudom, van még hely, hová hazamehetek
hisz amíg az álmok világában anyámra lelek,
én sem lehetek elárvult gyerek.

haynes_king.jpg

/Haynes King/

 

 

************************************

 

Reményik Sándor‬: "Tündérfok"

 

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -

De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.
filippo_palizzi.jpg
/Filippo Palizzi/

 

************************************

 

Én a szívemet.
Reményik Sándor

 


Én a szívemet szétszakítottam:
Ahány darabja, annyifele van.

 

Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet,
És csorbát nem szenved a szeretet.

Hittem, hogy minden darab új egész,
S akit szeret, azért mindenre kész.

Mindenre kész, - de ah, - erőtelen
E balga, szétforgácsolt szerelem.

Ez a tudat éget, mint a kereszt,
Én Istenem, nem így akartam ezt.

Nem így: kapni más lelke aranyát,
S cserébe tarka rongyot adni át.

Arany lélekkapun menni által,
S fizetni pár színes szóvirággal.

Egyformának lenni mindenkihez:
Emberfeletti nagy szív kell ehhez.

Én a szívemet szétszakítottam,
Ahány darabja, annyifele van.

Pár rongydarab jutott mindenkinek, -
És nem jutott az egész senkinek.

jose_benlliure_ortiz.jpg

/José Benlliure Ortiz/

 

************************************

 

Ábrahám István - Az elhagyott

 

Roggyant házikó erdő nyiladékán,
Őrködik némán emlék maradékán,
Gazdátlan magány, lassan őrlő végzet,
Salétromvirágot bont az enyészet
Málló vakolatán - táguló sebek,
Álmokat szőni remények sincsenek.

 

A nap unva tűzdel lombsátoron át,
Ernyedő kéményre nem tesz koronát,
Lyukacsos fedő a roskatag tető,
Ki-be bújnak rajta egymást kergető
Libbenő pillék, víg szellő gyerekek,
Felfedezni játszin titkos helyeket.
Lám halódása is mulatságot ád,
Míg kutatják padlás minden zegzugát.

Verandán bitorló ecetfa sarjadt,
Erőtől duzzadva feszül a falnak,
Mint ki billenteni vágyná a házat,
S erőlködésébe soha nem fárad.
Csalándzsumbuj simul dőlt oldalára,
Mintha számítón porladásra várna,
Tán senki sem tudja honnan kélt a mag,
Sütőtök indáz a gaztenger alatt.

Semmibe halványult ajtaja tárva,
Nem is emlékszik mahagóniára,
Szobájában kongó üresség durmol,
Tán álmokat képzel zsivajgó múltról,
Akár a szögön feledett csobolyó,
Mely kövek között fröccsenő, csobogó
Hűs vizű kristályos forrásra gondol,
Hol szabadulna már rakódott portól.

Csak tétován nézem amint a végzet,
Lassan emészti a néhai képet,
Kíváncsiságom volt az mi idecsalt,
De sajog a múlás és nem marasztal.

...egy kotnyeles kakukk "Beregi" madár,
mélázásba szól, míg ágról ágra száll...

abraham_eva.jpg

/Károly Éva/

 

************************************

 

Horváth Piroska
Gyémántablak...

 

Izgága lelkekre gyémántablak tárult,
valamikor, egyszer - viaszpatakparton,
volt úgy, hogy réveteg egy papírra bámult
a költő, vagy dalolt - élet sírt a lanton,

 

ballagott hallgatag - tintafolyók mentén...
...sercegett a lúdtoll, volt, hogy pacát hagyott,
átlátott ideán - titokzatos lencsén,
világ asztalára gyémántokat rakott...

...így tennék, hát én is - kattog a gépezet,
klaviatúrától kopik el az ujjam,
mert zaklat ott belül, szekál a képzelet,
nem hagyja, hogy fejem a homokba dugjam,

szemérmem legyőzi, csiklandozza vágyam,
bizsereg ujjbegyem, a betűkkel játszik,
csendes vagyok, pedig belül éget lázam -
a poéta lélek nem az, minek látszik,

gyémántban tört világ, ezer szín-szórt álom,
a szénporok alatt költőelme ragyog,
csiszolni kell még, hogy értékessé váljon,
repülhessenek a tinta-kék angyalok.

eleanor_polen.jpg

/Eleanor Polen/

 

************************************

 

Gámentzy Eduárd
Vers Neked

 

Ha szólnál, hogyha mondanád!
Én rád hajolnék mint a nád
A tó vízére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.

 

Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!

- Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, amerre lépsz.
- Ha nem akarsz is hozzám érsz!

vincent_van_gogh1.jpg

/Vincent van Gogh/

 

************************************

 

Aranyosi Ervin
A mosoly ékszer

 

Szájad szegletében valami ott játszik.
Ne rejtsd véka alá, - hidd el - jobb ha látszik!
Mert a mosolyodnak e vidám játéka,
szeretet gyöngyszeme, szíved ajándéka.

 

Nincsen olyan ékszer, ami jobban állna,
amitől szép arcod gyönyörűbbé válna.
Ha egy másik ember megáll veled szembe`,
a "mosoly ékszere "jusson az eszedbe.

S látni fogod aztán, hogy a mosoly hat rá,
mert nincs ki sajátját magának tarthatná.
Visszakapod menten, bár tán nem is vártad,
visszatér ha szíved szélesre kitártad.

A mosolyát látva szíved felmelegszik,
hozzászoksz, hogy használd, s egyre jobban tetszik.
Egyre többször hordod, fényesíti napod,
s lelked gazdagítja, mikor visszakapod.

thomas_edwain_mostyn.jpg

/Thomas Edwain Mostyn/

 

************************************

Fohász Szent István királyhoz

Megszólítlak alázattal, s könyörögve kérlek,
Tekints le az országunkra és a magyar népre.
Amióta nem vagy velünk - lassan ezer éve,
Számtalan nagy vihar dúlt a Kárpát-medencében.

Vad villámok csaptak bele termő Életfánkba,
Erős ágakat szakítva, s taposva a sárba.
A törzsét meg jól irányzott, egyetlen csapással
Széthasítva több darabba, meg a pusztulásba.

Túlélte, mert a gyökere erős, szívós fajta,
Hajszálgyökér, ha megmarad, élet fakad rajta.
De termések millióit a szél szertefújta,
Gyökértelen kapaszkodnak az új világukba.

Fánk törzse, mi épen maradt, próbál tovább élni,
Alig forradt, mély sebeit rendre fel-feltépik.
Gyökereit férgek rágják, levelét meg tetvek,
Friss hajtása alig serken, - így élni kegyetlen.

Szükség lenne törhetetlen, erős, tiszta kézre,
Istenhitre, biztatásra, tisztán lássunk végre.
Kapaszkodnánk Szent Jobbodba, segíts nekünk élni,
Boldogasszony jó Anyánkat támaszunknak kérni.

Bocsássa meg vétkeinket, s legyen velünk Atyánk,
Maradjon meg, s virágozzék drága Magyar Hazánk.

szent_istvan.jpg
Juhászné Bérces Anikó

************************************

 

 

 

Lukács Barbara (Babszi)
Szeret? - Nem szeret?

 

 

 

Minden lány játszotta már egyszer,
nem kell hozzá mágikus szer.
Kelléke a réten nyíló virág,

fontos még, hogy tudd a mondókát:

Mondd meg, ez a fiú lesz-e végzetem,
szeret-é vajon, vagy nem?
Ő lesz-e örökké a szerelmem,
szeret-é vajon, vagy nem?
Ő lesz, ki az oltárnál a gyűrűt ujjamra húzza,
szeret-é vajon, vagy nem?
Lesz-e talán gyermekeim szerető apja,
szeret-é vajon, vagy nem?
S velem lesz-e, ha fáradt vagyok és beteg,
szeret-é vajon, vagy nem?
S még szeret-e majd, ha a föld elfed,
szeret-é vajon, vagy nem?

Szépen, lassan elfogynak a kérdések,
s lassan nem lesz helye a tépésnek!
Elfogynak a szirmok,
tovaszállnak a gondok.
Kezedben marad a bizonyíték,
Szeret a szó - s áldást ad rá az ég!

berthold_woltze.jpg

/Berthold Woltze/

 

 

 

************************************

 

 

 

Konta Ildikó
anyám virágai

 

 

 

ahányszor elmegyünk hozzá
látogatóba rögtön asztalhoz
ültet elénk teszi mindenét
ami van – csak kínál és kínál
lesi kívánságunkat
nem ül le közénk csak áll
a konyhaajtóban
kezét maga előtt keresztbe teszi
támaszkodik az ajtófélfának
mosolyog olykor nevet is
gyönyörködik bennünk
mintha rózsák tulipánok lennénk
vagy nárcisz
ha látja jókedvünk
az neki cannabis

 

 

 

/Peder Mork Monsted/

peder_mork_monsted.jpg

 

 

 

************************************

 

Álmomban

 

Rozella

 

sáros megkopott cipőben

 

a fejfákhoz eljutottam

 

valaki látott megdorgált   

 

s én boldogtalan voltam

 

 

 

fényes ünnepi cipőben

 

fák közé zarándokoltam

 

nem láthatott engem senki

 

s ettől boldogtalan voltam

 

 

 

szárnyatlan fény-leveleimmel

 

felhőfákra szállva följutottam

 

de valaki lent utánam kiáltott

 

s én boldogan lezuhantam

 

 

 

 vincent_willem_van_gogh.jpg

 

Vincent Willem Van Gogh

************************************

Vörösmarty Mihály:

Pásztorlány dala

Kis rózsa, szép rózsa,

 

Gyönge virágszál!
Szeretőd ha volna,
Így nem hervadnál;
De hervadsz mint magam,
Hull kis leveled:
Kedves ifjuságom
Hull el itt veled.
Kis rózsa, szép rózsa,
Vársz-e még tavaszt?
Jaj nekünk! Örökre
Elvesztettük azt.
Más virág fog állni
Száraz ágadon,
Más leány örűlni
Puszta dombomon.

 

 

 

emil_ciubotaru.jpg

Aranyosi Ervin
Mosolyvarázs


 

Te, aki vágysz szép életet,
Megálmodsz egy új holnapot.
Lehet szebb napod s éjjeled,
S hidd el, hogy ezt meg is kapod.
Szívedben ott él a parázs.
Izzítsd tüzesre lelkedet!
Segítsen a mosolyvarázs.
Siker kísérje tettedet.
Mosoly ragyogjon ajkadon,
s vidám szemedbe bárki néz
– Varázsos minden alkalom –
mely stresszelt szívet megigéz.
Borúra öntsél hát derűt,
adj új ruhát, új szövetet!
Szép hangú, zengő hegedűt,
s mint, aki újjá született,
adj új hitet és titkodat,
oszd meg csak bátran bárkivel!
Az élet gyorsan elszalad,
s nem mindegy mit, s miért teszel.
Élvezd a mát, mert benne élsz,
s holnapot tervezz lelkesen!
Szíved vezessen, ne az ész!
A társaiddal kedvesen
bánj! S látod, azt kapod,
amit te adtál már sokat.
Arcodon érezd a napot,
S deríts mosolyra másokat!natalia_tour.jpg

/Natalia Tour/

 

************************************

Szeretnek a jovobe latni

eva szilagyi

 

Szeretnek a jovobe latni,

Tudni sorsomat es a Te sorsod...

Eros lennek, segitenek es kernelek, hogy segits.

Konnyebb lenne? Nem felnenk ugy a jovotol?

Tudom, erzem, hogy megszoknank azt is.

Ilyenek vagyunk, nem becsuljuk a jelent, nem szamit semmi.

Talan akkor sem tudnank boldogok lenni...

Boldogsag? Csak egy szo, de MI mind akarjuk!

Mit akarunk? Tudjuk? Ertekeljuk amikor megkapjuk?

Szerintem legtobbszor nem is tudjuk, hogy boldogok vagyunk.

Minden nap, ora es perc fontos... Olelj es szeress, kerlek ne

tetovazz.

Az elet rovid es csak ahhoz legyel jo aki "szeret".

john_william_allison.jpg

/John William Allison/

**********************************************************

Kis-Takács Erzsébet
Nőnek lenni...

 

Nőnek lenni, néha jó, de nem mindig szép,
Mikor az van, mit nem akarsz, tán továbblépsz.
Lépsz tovább, mert ha nem, akkor, biztos véged,
És nem ez kell, hogy legyen a női élet!

Szólamokban könnyű köszönteni minket,

Köszöntést és nagy szavakat bárki hinthet!

De mikor tenni kell értem egy keveset,
Akkor nem mindig igen a várt felelet!

Pedig jó az a szó, amikor úgy várom,
Jó akkor is, ha nem ez volt a nagy álmom.
Valóban jó nőnek lenni, úgy is, ha fáj,
És mikor otthonomban vár, sok éhes száj.

Szeretem, ha akkor is örülnek nekem,
Mikor fáradtan, nyúzottan megérkezem.
Teszem a dolgom, tudom, hogy ezt mindig kell!
Jó, hogy van számomra egy biztos pont, egy hely!

De, szívesen dolgozom, a napi munkát,
Akkor is, ha érzem, rám bízták a súlyát.
Nem akarok lustálkodni, csak pihenni.
Nem csak, mókuskerék munkát tenni-venni!

Biztosan értitek, mi is a fő bajom,
Hát ne csak nőnapkor tartsák az én napom.
Nap mint nap szeressenek, kiket szeretek,
Ha nincs is ok, elém virágot tegyenek.

Még azt is szeretném, azért, mert nő vagyok,
Buszra fel-le, udvariasságot kapok.
Nem vagyok, ki csak egyen-jogot követel,
De olyan sem, ki mindig erről szövegel.

Nőnek születtem, és erre büszke vagyok,
Ritkán mégis, férfivá válni akarok.
De én már nőként élem le az életem,
Hát úgy szeressetek, mint nőt, ha kérhetem!hermann_fenner_behmer.jpg

/Hermann Fenner Behmer/

************************************

 

Álmomban…
Hegedűs Judit

Álmomban meseszép tájakon jártam,
vándormadárként suhantam a föld felett,
alattam a kéklő óceánok,
s sziklaszirtek csúcsán hópehely.

Szabad voltam, s gondtalan,
versenyre keltem a széllel,
sötét éjjel takaróztam, elbújtam csillagtengerében.
Perzselő sivatag homokviharában órákig nem láttam a Napot,
buja esőerdők mélyén sok zöld lián átkarolt.

Afrikai szavannákon önfeledten futkostam,
korallzátonyok széleinél halrajokat bámultam.
Pálmafás kis ligetekben árnyék után kutattam,
vadregényes fenyőerdők minden zugát bejártam.

Teliholdas éjszakán egy magaslatra jutottam –
megpihentem hát e helyen, s csillagokat bámultam.
Aranyszínű fénynyalábok az égből a mélybe értek,
s egy folyónak a víztükrén egymás után táncra kéltek.

Mikor eljött Nap uralma, adakozva szórta fényét,
s ekkor ámuldozva néztem a világ első napkeltéjét.
Varázslatos Grand Kanyon, földünk élő története,
évmilliók alatt vájta gyors folyású folyó keze.

Újból szállok, mint a madár,
amerre a madár se jár,
örök fagy birodalmába,
jegesmedvék honába.
Tükörfényű jégbarlangok kristálytiszta padlóján
szüntelenül töprengek a földünk minden csodáján.

Minden szépség ellenére honvágy nyomja lelkemet,
Duna-menti dombos tájék titokban hív, emleget.
Felröppenek, szállok felé –
fagyos szél sem tántorít,
míg elérem az otthonom,
álomvilág andalít.

jiang_guo_fang.jpg

/Jiang Guo Fang/

Ódon falak között...

Életeknek múló dolgait.

 Életeknek múló dolgait.

Szerelmeknek édes dalait.
Régi tüzek melegét az éjben.
Tömlöcöknek hidegét a télben.

Vad táncait a régi múlt időknek.
Hős harcait a végeken küzdőknek.
Lakomáknak illatát a szélben.
Halottaknak bűzét a sötétben.

Régi idők ily meséket mondnak,
azoknak kik várakban bolyongnak.
Megértik ők időknek szavát.
Emlékekkel utaznak tovább.

clark_hulings.jpg

/Clark Hulings/

**************************************************************

A LÉLEK IMÁJA

Hajdu Sára

 

Mindenki lelkében létezik egy ima,
Mit nem kell könyvből tanulnia.
Elég ha a csendben némán elmerül
S a szavak előtörnek oly rendületlenül.

Mik aztán maguktól mondatokká válnak,
Részesei lesznek egy szív dobbanásnak.
S lassan átjárják az egész lényed,
Érzed ugye, ahogy megroggyan a térded?

A kezed is önkénytelen összekulcsolod,
Ne bánd ha imádat némán ordítod.
S ha könnyes már a szemed, mivel nézel az égre,
Esendő vagy Ember, nincs, kinek nincs vétke.

Imádkozz hát a magad Istenéhez,
Bűneid bocsánatára, tán ez is elég lesz.
S a hited, ne veszítsd el soha,
Egy életed van, bár a sors néha mostoha.

Cipeld hát, még ha nehéz is kereszted,
Utad végén megtudod, miért kellett így tenned.
Addig imádkozz, mert létezik egy ima,
Mit a léleknek nem kell, könyvből tanulnia.


dante_gabriel_rossetti.jpg

/Dante Gabriel Rossetti/

 

 

 

 

 

 

 

************************************

 

 

 

Gámentzy Eduárd : Tükör

 

 

 

 

 

 

 

Néha, ott a tükör előtt,
Úgy érzem minden rendben van.
Kicsit sápadtnak tűnök talán,
De majd összeszedem magam.

 

 

 

Mosolyt keresek, felragasztom.
Terüljön szét az arcomon.
Egyenes gerinc, nem könnyű ám!
De másképp nem folytathatom.

Nem adom meg magam, nem lehet!
Hős vagyok, mint a filmeken.
Csak a szemem, csak attól félek!
Oda ne nézzen senki sem!

louise_catherine_breslau.jpg

/Louise Catherine Breslau/

 

 

 

************************************

 

 

 

 

 

 

 

Véget ért
Árvai Attila

 

 

 

 

 

 

 

Valami véget ért, itt bennem legbelül
Valami nagyon fáj, olyan végtelenül…
Valami gyötör még, magányos éjeken
Rágja a szívemet, nézd ezt most el nekem

 

 

 

 

 

 

 

Valami régen tart, ami most véget ért
Fájó, de lépnem kell, a saját lelkemért
Valamin aggódok, ami már nagyon bánt
Tovább így nem mehet, sok fájó éven át

Sok emlék fogva tart, szépreményű évek
De ha felébredek, most már nagyon félek
Olyan sok mosolygás, annyi boldog óra
Régen mosolyogva tértem nyugovóra…

Elmúlt a szép varázs, a boldog várakozás
Elmúlt a napsütés, a szerelmes lángolás
Elmúlt minden álmom, mi egykor még éltetett
Ma méla bús magányom, szép lassan eltemet

Hajtom fejem búsan, könnyel megfáradva
Gyötrő fájdalmammal, némán megalkudva
Ezernyi könnycseppem, hull a lábfejemre
A régmúlt boldog évre, a szerelmes emlékre…

Nézd meg velem kérlek, milyen boldog voltam
Nem is olyan régen, még csókoltam, daloltam…
Megfürödtünk ketten, a forró szenvedélyben
Csak akkor voltam boldog, egész életemben…

De az égető mámor is, egy átkos napon elmúl
Hogyha szíved kihűlt, újra lángra nem gyúl
Csak rém keserű könnyek, mik utána maradnak
A boldogságunk nyomán, nékünk hátrahagynak

Valami véget ért, mert megszakadt itt belül
A szívem jajveszékel, búsan, védtelenül
Valami nagyon fáj, oly annyira éget
Nem kedves nekem már, ez a gyötrő élet

Valami elveszett, mi régen oly kedves volt
Tudom néked is fáj, hogy fájdalmad elrabolt
Zokogjuk most együtt, mi belőlünk megmaradt…
Eső hull, sötétség… a remény is elszaladt…
Hát így sírunk mi ketten… az Isten ege alatt…charles_sprague_pearce1.jpg

/Charles Sprague Pearce/

 

***************************************************

Nyár

 Óceán hullámai, ahogy a sós víz lepergeti
az egész napos beléd fektetett mérgeket
s pont a kék víz, emel a felhőkbe, s fölé
kényeztetvén a nap sugarát, ébredek

 

Kimaradnak az évszakok, utána nyúlok
a múltnak s a jövőnek, előre köszönök,
mint az imák, gyónások, templomok
ez egy ilyen félelmetes körforgás: örök

 

nyári eső simogatja kiszáradt köveket
egyszerre ad mennyországi leheletet
egy hánykolódó palackba zárt üzenet
partra vetett hal lakatlan sziget

 

Kimaradnak a hajnalok, mint az évszakok
nincsenek fényes éjszakák, sötét nappalok
csak a nyár öleli át a homokba fektetett arcomat
csak a nyár mosolya csókolja újra homlokomat

 

vladimir_volegov2.jpg

 

 

 

Vladimir Volegov

********************************************************

Véget ért
Árvai Attila

 

Valami véget ért, itt bennem legbelül
Valami nagyon fáj, olyan végtelenül…
Valami gyötör még, magányos éjeken
Rágja a szívemet, nézd ezt most el nekem

Valami régen tart, ami most véget ért

Fájó, de lépnem kell, a saját lelkemért

Valamin aggódok, ami már nagyon bánt
Tovább így nem mehet, sok fájó éven át

Sok emlék fogva tart, szépreményű évek
De ha felébredek, most már nagyon félek
Olyan sok mosolygás, annyi boldog óra
Régen mosolyogva tértem nyugovóra…

Elmúlt a szép varázs, a boldog várakozás
Elmúlt a napsütés, a szerelmes lángolás
Elmúlt minden álmom, mi egykor még éltetett
Ma méla bús magányom, szép lassan eltemet

Hajtom fejem búsan, könnyel megfáradva
Gyötrő fájdalmammal, némán megalkudva
Ezernyi könnycseppem, hull a lábfejemre
A régmúlt boldog évre, a szerelmes emlékre…

Nézd meg velem kérlek, milyen boldog voltam
Nem is olyan régen, még csókoltam, daloltam…
Megfürödtünk ketten, a forró szenvedélyben
Csak akkor voltam boldog, egész életemben…

De az égető mámor is, egy átkos napon elmúl
Hogyha szíved kihűlt, újra lángra nem gyúl
Csak rém keserű könnyek, mik utána maradnak
A boldogságunk nyomán, nékünk hátrahagynak

Valami véget ért, mert megszakadt itt belül
A szívem jajveszékel, búsan, védtelenül
Valami nagyon fáj, oly annyira éget
Nem kedves nekem már, ez a gyötrő élet

Valami elveszett, mi régen oly kedves volt
Tudom néked is fáj, hogy fájdalmad elrabolt
Zokogjuk most együtt, mi belőlünk megmaradt…
Eső hull, sötétség… a remény is elszaladt…
Hát így sírunk mi ketten… az Isten ege alatt…

charles_sprague_pearce1.jpg

/Charles Sprague Pearce/

 Tordai Mihályné

Anyám mindig hazavár

 

 

 

Áll az ablak előtt,
aggódva, kutatón figyel.
Jön-e már... valami baja esett?
Imára kulcsolja két kezét,
Istenem, kérlek, óvd az életét.
Hozd haza őt, várom nagyon,
ő nekem az éjjelem, nappalom.

Riadt arccal néz reám,
erektől duzzadt kezeivel
megsimogatja az orcám.
Szemei könnybe lábadnak,
felsóhajt, itt vagy végre!
Megcsókol, gyengéden átölel,
halkan fülembe súgja:
"Szeretlek, Gyermekem!"

Kezeim közt a szál rózsa
vérvörösre vált,
lelkemet átjárja szeretete...
nincs e földön tisztább lélek,
"Ő AZ ÉN JÓ ANYÁM!"

 

 

 

louis_joseph_collin.jpg

 

 

 

************************************

 

 

 

 

 

 

 

Mészáros Éva
Éhes vagyok

 

Éjszaka az Én barátom,
Hogy aludjak, alig várom.
Álmomban soha nem éhezem
Egész éjszaka csak eszem – eszem!
Tudom, ha felébredek, nagyon éhes leszek!
Nem vagyok én nagyravágyó,
De jóllakni annyira jó!
Szeretném, ha egyszer ébren is "álmodnék"
Akkor végre nappal is ehetnék!
És soha többet nem éheznék!

 

 

 

felix_schlesinger.jpg

 

 

 

 

 

 

/Felix Schlesinger/

 

Hegedűs Gábor
Szeretet

 

Szeretet! Ízlelgetem ezt a szót,
Szeretet! Itt látom már a valót!
Szeretet! Ember! Tudod, mit jelent?
Megváltoztatja a jövőt, jelent!

Szeretet! Ebből már sosem elég!

Szeretet! Tiéd minden jó és szép!

Szeretet! Számodra mindent jelent,
Akármennyit adsz, nem fogy ki sosem!

Szeretve szeretni legszebb dolog.
Repülsz a légben, közben láthatod,
A sok szép virág mind neked nyílik,

Ha szíved kitárod, befogadod
A szeretetet, és minden napod
Ezután csodálatosan telik!

marcus_stone.jpg

/Marcus Stone/

 

 

 

 

 

 

 

************************************

 

 

 

 

 

 

 

Éberling József
Testvérek

 

 

 

 

 

 

 

Mosoly a mosolyhoz tapad,
tekintet a tekintetbe akad.
Ölelések egybefonódnak,
Ilyenkor nem éltek, csak a mostnak.

 

 

 

 

 

 

 

Kinyílik addig könnycseppnyi méretű világod,
Szemében magad, arcában a sajátod látod.
Szavak nélküli közös gondolatok,
Miket éreztek bár, de sosem mondtatok.

Apró kezek általi érintések, tapintások,
Mozdulatok, gesztusok, miket nem értenek mások.
Szemetek csillog, mosolyogtok,
Gyermekként nem tudjátok, mik azok a gondok.

Együtt újra játék a játék,
Fényesebb így minden árnyék.
S az élet egymástól távol is, ha kergethet,
Mégis örökké gyermekek és testvérek lesztek.

heide_presse.jpg

/Heide Presse/

 

 

 

 

 

 

 

************************************

 

 

 

 

 

 

 

József Attila: Mama

 

 

 

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral az ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra,
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám,
s a ruhák fényesen, suhogón,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás o, -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

 

 

 

heide_presse_1.jpg

 

 

 

/Heide Presse /

 

 

 

************************************

 

 

 

 

 

 

 

Katherine: Tavaszi erdő

 

 

 

 

 

 

 

Zengő erdő közepében,
Csörgedező patak mentén,
Fenyő mellé telepedett,
S verset ír egy legény.

 

 

 

 

 

 

 

Madarak énekelnek a fa tetején,
Őzek kíváncsian néznek reá.
De a legény csak ül, s ír a helyén,
Neki már a hangzavar sem árt.

Egyszerre síri csönd kerekedett,
A szellő megmozgatta az alvó fákat,
De a fiú erre sem figyelt fel,
Az erdő feléledt, mókusok szaladgáltak.

Zöldellő réten virágok ékeskednek,
Azért terítik be az óriás mezőt,
Hogy eltereljék figyelmét a szomorú legénynek,
De más feladattal is bírnak ők.

Szorgos méheknek nektárt adnak,
Melyből később édes méz lesz majd.
Most egy őz fejét felkapja,
A réten egy ijedt róka szalad.

A madarak lombot zörgetve kitörnek az ágak közül,
Az egyik sérült, lassabban száll, majd megpihen
Egy békés helyen, csendbe burkolózva ott, ahol már a legény ül.
A fiú most először a madárra néz, s olvasni kezdi versét:

"Zengő erdő közepében,
Csörgedező patak mentén,
Fenyő mellé telepedett,
S szemében felcsillant a remény.

Szép teremtés, Isten ajándéka,
Kék szemét az égre szegezi,
Dörrenést hall a távolban,
Hogy mi történt? Ő nem értheti.(…)"

Nem fejezte be költői sorait versének,
Mert a hallgatóság elment,
A sérült madár tovaröppent,
Ám a legény csak sóhajtott,
s elégedetten az égre nézett…

david_bates.jpg

/David Bates/

 

 

 

 

 

 

 

************************************

 

 

 

Móra Ferenc 

 

 

 

A koltói cigánylány

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Nem volt hattyú, hófehér,
Sem királyi kócsag,
A szerelem bújdosó
Gerlicéje volt csak.
Nyárest volt, hogy megpihent
A Petőfi vállán,
Piros rózsát kacagó
Fekete cigánylány.”

 

 

 

Marko Ferenc

 

 

 

marko_ferenc.jpg

 

 

 

 

 

 

 

************************************

 

 

 

Szabó Lőrinc

Vasárnap

Az éjszaka tündér kezével
kihímezte a réteket.
Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,
jó reggelt, virágok, füvek!

Jó reggelt! - mondom jobbra-balra,
minden virágnak köszönök,
látogatóban vagyok én itt
ezer kis ismerős között.

Köszöngetek és fütyörészek,
minden szép, minden érdekel.
Pedig tegnap, szombaton este,
de szomorún aludtam el!

Egész nap pénz után szaladtam,
a remény, mint a nap, fogyott.
Mi lesz? - kérdeztem és gyülöltem,
ami jön, a vasárnapot:

míg volt remény, mindent gyülöltem,
és nem jött pénz, és este lett.
Aztán az éj ezer virággal
hímezte ki a réteket,

s most itt vagyok az Ördögormon,
ünnep van, pénz nem lesz ma se,
nézem, hogy ring sárgán a zöldben
a gyermekláncfű tengere,

nézem a felhőt, lent a csárdát,
a hátán hempergő csikót,
s hogy egy gallyon, mint szürke gyöngyöt,
hogy viszi nagy hasát a pók,

és letelepszem és az erdő
mint zöld város tolong körül,
s kívül az emberi világon,
minden társadalmon kivül,

túl kötelességen s reményen
egészen jól érzem magam:
holnapig már nincs mit csinálni,
örülök annak, ami van.

Egész nap pénz után szaladtam,
hajszolt és megcsalt a remény:
reménytelenül, megnyugodva
heverek a tisztás gyepén,

és oly jó ez a felelőtlen,
embertelen semmittevés,
hogy szinte fáj, hogy jön a hétfő
s a gond megint, hogy lesz-e pénz.

Szinte fáj, - de mire kimondom,
már tűnik is a fájdalom,
nincs tegnap, nincs igazi holnap
ezen a gyönyörű napon, -

s egyszerre, boldogan, felugrom,
hogyne! hisz már érezni, hogy
lassankint vers lett a panaszból,
amit a fejem forgatott:

vers lett! s holnap pénzt adnak érte!
Rendben van! És megyek tovább:
Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,
jó reggelt, gyönyörű világ!

 

 

 

george_goodwin_kilburne.jpg

 

 

 

************************************

 

 

 

 

 

 

 

Nagy Lajos Gábor
Egy Busás nap

 

 

 

 

 

 

 

Már az idejét sem tudom,
Mikor kötöttem első horgom.
A perc, mely akkor beoltott,
Mai napig izgalomban tartott.

 

 

 

 

 

 

 

Bár halat enni sosem vágytam,
Fogását viszont nagyon akartam.
A szerencse épp mellettem állt,
Első kapás egy 9-es süllőt talált.

Mire megszákoltam, megizzasztott,
De megértem, hisz ezen élete múlott.
Mert Isten föntről szerencsét adott,
Botom ezután rengeteg halat fogott.

Iszonyúan sok vízközeli élmények,
Hosszú évek alatt egyre csak gyűltek.
Akit megcsaptak a halfogó szelek,
Reggeltől estig csak erről beszélnek.

Történet, melyet ajándékba hoztam,
Látóképi tó, melyen akkor horgásztam.
Mindenféle hal féltett tanyája volt,
Bár a tó, busaanya-nevelőnek indult.

Termetes példányok szelték a vizet,
Aki fogott ilyet, óriási élménye lett.
Én horgomon is fennakadt egy ilyen,
Szákolása után a horgász csak pihen.

A hatalmas példányt pórázra tettem,
Talán utolsó kívánságát teljesítettem.
Nem sokáig horgásztam, erőm elhagyott,
Bennem a hal egy szikrányit hagyott.

Pányváról levéve a partra fektettem,
Méretét csodálva, elismerve figyeltem.
Úgy véltem látni, míg zsákot vettem elő,
Szeméből nagy könnycsepp jött elő.

Tudtam, testén lévő nyálkaréteg tette,
Mégis szívemet rendesen megtépte.
Így történt, élőhelyére visszaengedtem,
Hálát adok Istennek, megkönnyebbültem.

Évekre megpecsételve a vég örömet,
Végleg letolta asztalomról a halétkeket.
Azért bevallom, ma már ez másképp lett,
Ha nem én fogom, a hal is ételem lett.

peske_geza_1.jpg

/Peske Géza/

 

 

 

 

 

 

 

************************************

 

 

 

 

 

 

 

Szuhanics Albert:Szeptember Párizsban

 

 

 

 

 

 

 

Párizson átfut az őszi szél,
hallgatom, Adyról mit mesél.
Halványan emlékszik még talán,
itt sétált Lédával oldalán.

 

 

 

 

 

 

 

Szeptember, vén rakpart, víztükör,
macskakőn sárga fény tündököl.
A Szajnán csónakok ringanak,
hullámok nyaldosnak kőfalat.

Harmonika szól ily reszketőn,
ahogyan szél zúg a háztetőn.
Virágos ablakod tárd ki hát,
itt vagyok alatta, láss csodát!

Bús költő áll itt lenn, nem Ady,
de azért mégis vár valaki...
Gyere le, versemben megírom,
párizsi ősz lesz a papíron.

tarcsay_bela5.jpg

/Tarcsay Béla/

 

 

 

 

 

 

 

************************************

 

 

 

 

 

 

 

Reményik Sándor
Elhagyott harangláb

 

 

 

 

 

 

 

A nehány ház, mely körülvette,
Elveszett-pusztult, csonkig égett,
Sátorfáját fölszedte innen,
Mint költöző madár az élet.

 

 

 

 

 

 

 

A véghetetlen némaságot
Már nem zavarja élő hang,
Maradt a síkon egymagába
A harangláb s a holt harang.

Dermedten csüng az ólmos csendbe,
Beszédes ércnyelve be néma!
Teste maradt csak, lelke elszállt -
De mintha visszajárna néha...

Ember a köteléhez nem nyúl...
De ha megingott, ha megrengett
Tetőtől-talpig a harangláb -
Nagy viharban - még kondul egyet.

Idegenül, komoran kondul,
Mintha a szélvész lelke volna,
Mintha temetne egy világot
Sötét hamuba, szürke porba.

Komoran kondul, tompa jajjal,
Mintha valaki magát tépné,
Tépné, szakítná, megátkozná...
E kín az egész teremtésé.

Akkor a messzi falucskákban
A népek borzongva megállnak:
Mert ember nem harangoz néki:
Harangoz az Isten - magának!

bt.jpg

/Tarcsay Béla/

 

 

 

 

 

 

 

************************************

 

 

 

Dsida Jenő: Július
Itt künn járok a földeken,
kedves.
A kalászok már megbókolnak előttem:
olyan hatalmas vagyok, olyan
bronzarany félisten, mikor rádgondolok.
Egyébként pedig költő, sétáló ember,
akire fény hull és sárgaméz-mosolygás.
Tehénkék.
Pásztorok.
Nyári máglya. Búzamező.
Csöndesen feléd sóhajtom a búzavirágok kék szerelmét.
Harsányan feléd kiáltom a lobogó pipacsok vörös
nászindulóját!

 

 

 

pipacsok.jpg

 

 

 

************************************

 

 

 

 

 

 

 

Kun Magdolna
Anyám kertje

 

 

 

 

 

 

 

Már benőtte a fű, anyám háza kertjét
s a kertben lévő rózsák is mind-mind odavesztek,
ahogyan a fák is, miket azért ültetett,
hogy az otthontalan madarak otthont lelhessenek.
Minden évben várta őket és őszintén csodálta,
mikor azok párt alkotva repkedtek
a zsendült hajtást hordozó faágak felett,
s kitárt szárnyaikkal néhány kört repülve,
elégedett tekintettel szálltak a megújuló lombra,
mely biztonságos alapja volt a madárfészkeknek.
Én is ott bukdácsoltam Anyám lábnyomában,
és értetlen tekintettel kérdeztem újra-újra, újra
-Anya, ha a madarak mindig visszajönnek,
miért van, hogy apám soha nem talál rá
a visszafelé vezető kitaposott útra?
Ilyenkor elfordult, majd pár percig hallgatott,
s mikor visszanézett halkan azt felelte.
Tudod kislányom ez a rakoncátlan tavaszi-szél,
apád szálló porfelhőit túl messzire vitte.
Neki nem adatik meg, hogy ismét meglelhesse
itt hagyott házunkat s az itt hagyott kertet,
mert aki egyetlen egyszer is a másvilágra tévedt,
annak ez a földi élet elérhetetlen lett.
Ma már nincs kitől kérdeznem a sok buta kérdést,
mit számtalanszor ismételtem, akkor is, ha tudtam
a válasz nem változhat a válasz ugyanaz,
mint akkor, mikor Anyám súgta síró hangon halkan,
drága kicsi gyermekem
az égbe rajzolt világot el nem érhetjük,
csak az álmainkban............

 

 

 

neogrady_antal_1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

/Neogrády Antal/

 

 

 

 

 

 

 

************************************

 

 

 

 

 

 

 

A CSACSI PIROS ÁLMA
...
Elindultak a harmadik égtáj felé. A falu magas templomtornya mutatta az irányt. Kitaposott földúton jártak, mikor találkoztak szemből egy csacsival. A falu felől jött, annak illatát hozta magával.

 

Hogy milyen a falu illata? Baromfitoll, széna, virágpor keveredik a tehén meleg párájával, az izzadt lovak és a korcskutya csapzott szőrének szagával. A szél mindezt megforgatja, fellebbenti meg összegyúrja, hát így készül a falu illata.

 

 

 

bohm_pal.jpg

 

/Böhm Pál/
...

 

************************************

 

 

 

Karányi Dániel - Hazaút

 

 

 

Minden álom véget ér, hogy új álmot remélj,
Felhők szárnyán szárnyalunk, a szívünk útra kél,
A remény lesz az örök társ, ha a szó majd elmarad,
Az ég sem kérdi, merre jársz, ha újra velem vagy.

 

 

 

Minden bánat véget ér, ha felragyog az éj,
Felhők szárnyán repülnék, a szívem mást remél,
Nem számít, hogy győztes légy, vagy örök áldozat,
Az ég sem kérdi, merre jársz, ha újra velem vagy.

Vár az éj és hív a fény,
Most érted harcol minden vágy,
Vár az éj és hív az út,
Az ég is szórja fényporát.

andrej_gerasimjuk.jpg

/Andrej Gerasimjuk/

 

 

 

******************************

 

 

 

Köves József

 

 

 

 

 

 

 

Lehel piaci szonettféle

 

 

 

 

 

 

 

Lehel piac. Itt csirkecombot vettem.
Ott meg a sarokban kimért lenmagot.
E dundi asszonynál a meggyet szerettem,
szőke kenyeret és friss tejet amott.

A hentesnél vérszín vesepecsenyét,
amiből darálva bifsztek lesz, tatár,
micsoda finom és ízletes ebéd!
Lehel piac, színes, zsibongó bazár.

Hazafelé a Váci úton ma jó
szelekkel úszunk, nem kell evező se
utadhoz, aszfalton ringó nagy hajó:

viszünk zöldséget, mely levesbe főzve,
velős csonttal, hússal lesz majd csoda jó!
Repülj hajóm, rajtad a konyha hőse!

 

 

 

 

 

 

 

detlev_nitschke.jpg

/Detlev Nitschke/

 

 

 

 

 

 

 

************************************

 

 

 

 

 

 

 

Schrenk Éva
Cirmosért

 

 

 

 

 

 

 

Cirmi cica sündörög,
tejes köcsög, ha csörög.
Kilefetyeli a tejet,
amit a legjobban szeret.

 

 

 

 

 

 

 

A gazdához törleszkedik,
cicák a simit szeretik.
Cirógatást, pajkoskodást,
sok aranyos bohóckodást.

Szeretnél te is egy macskát?
Kérjed meg apát és anyát!
Menjetek el egy menhelyre,
sok cica gazdát szeretne.

Gondold el, hogy milyen klassz lesz!
Otthon vár egy jó fej macsek.
Hazamész az iskolából,
s Cirmi jön a kis szobából.

Simizheted, ölelheted,
dorombol ő, csakis neked.
Fogadj be egy ilyen cicát,
s megváltozik majd a világ!

cica.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

************************************

 

 

 

 

 

 

 

Odakinn
Cseh Péter Mihály

 

 

 

 

 

 

 

Átrohan felettünk az élet,
és ez ellen mit tehetnénk?
Ennyi lenne és vége?
Maradni szeretnénk

 

 

 

 

 

 

 

de nem lehet,
menni kell, menni.
A nyár után csak tél jöhet.
"Lenni vagy nem lenni?"

Nem kérdés többé,
hanem válasz.
Falat építünk magunk köré,
mely kemény, hideg, száraz.

Odakinn süt a Nap,
kék az ég és zöld a fű,
ott minden csoda,
nincs nehéz, csak könnyű.</p

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 9
Tegnapi: 24
Heti: 82
Havi: 1 215
Össz.: 23 892

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: Versek, mottók, igazságok
Körforgásban Tegnaptól - Holnapig - © 2008 - 2016 - ditadesign.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: csok istvan pasztell - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »