Körforgásban Tegnaptól - Holnapig

Alkotni maradandót szépet, hogy mások is megcsodálhassák, avagy tovább adni a múlt és jelen értékeit...

 Egy vers egy kép.....lelket gyönyörködtet....

***

 

*******************************

Gyermekem

Csöpp kis kezed tenyeremben,

elfér benne egy az egyben.

Tíz kis ujjad szépen, rendben

simul el a két kezemben.

Szöszke fejed rajtam pihen,

nem is tudod, hogy ez milyen!

Hajad selyme sebzi lelkem,

könny futja be tőle szemem.

Nem is tudod, ki vagy nekem,

mennyi jót is teszel velem.

Mióta vagy, nincs oly bánat,

mi el ne múlna, hogyha látlak.

Tedd hát kezed tenyerembe,

hadd vegyelek az ölembe!

Csituljon el minden félszed,

Én vagyok az, a Te részed.

steve_hanks2.jpg

/Steve Hanks/

***********************************************

William Blake : Dajkadal

Ha gyerek szava zeng a zöld füvön,
Dombon nevetése ha cseng,
Odabent a szívem csendben pihen,
S kint is minden csupa csend.

"Gyertek haza már, lebukóban a nap,
Mindjárt harmat esik,
Játékból elég, haza hát, csemeték,
Holnap reggelig."

"Hagyj játszani még, fent fényben az ég,
S nappal ki feküdne le?
S még ég fele száll a kis madár,
S a domb barival tele!"

"Hát jó, de csak épp, míg a fény ki nem ég,
Aztán haza, ágyba, úgy ám!" -
Nosza, mind szalad, kiabál, kacag,
S visszhangzik a domb valahány.

leon_bazille_perrault.jpg

/Léon Bazille Perrault/

*****************************
Karácsonyi álom

Most fehéren merengő
tájról álmodom,
mikor fény sziporkáz
a frissen hullt havon.
És a kéményekből
füst száll fel az égre,
s a mennyből alászáll
csendesen a béke.

Mikor ember az embert
testvérként ölel,
mikor a messzeség is
itt van oly közel.
Mikor a harangszó
a szívbe költözik,
és mikor a lelkünk is
díszbe öltözik.

Megbékél a tudat,
s belül semmi se fáj,
és a sivatag is
nekünk édeni táj.
S homlokunk redői
szépen kisimulnak,
mikor a szívünkben
boldog tüzek gyúlnak.

Mikor eljön hozzánk
a mennyből az angyal,
s énekli énekét
szépen csengő hanggal.
S hogy ez való legyen,
ne csak egy kábulat,
te most váltsd valóra
e furcsa álmomat...

agathe_rostel.jpg

/Agathe Röstel/

**********************************************************

Ágh István: Virágosat álmodtam

Édesanyám,

Virágosat álmodtam

Napraforgó-

Virág voltam álmomban.

Édesanyám,

Te meg fényes nap voltál

Napkeltétől

Napnyugtáig ragyogtál.

albert_anker1.jpg

Albert Anker

**********************************************************

A Kölni Dóm kapujában
Ismeretlen szerző

A Kölni Dóm kapujában
Néhány percre, hogy megálltam,
Hirtelen csak mellém lépett,
Egy lenhajú nyurga német,
S már is fújta a beszédet:

Uram, ilyen templom csoda
Nem épült még sehol soha!
Nézze csak: e gót falakat
Kerek hét évszázad alatt
Emelete a hit, akarat!

Nézze csak e csúcsíveket,
Hogy ragadják a szíveket!
S a tornyok kék azúrban
Napsugártól lángra gyúltan
Odatörnek, hol az Úr van!

És a szobrok! Ily plasztikát
Nem látott még a nagyvilág!
Petruspforte! Ó mily remek!
Könnybe lábadnak a szemek,
Nincs rá szó, a száj csak remeg.

S a Hoche chor! Minő látvány!
Csupa arany, csupa márvány,
Gerhard és a többi mester
Szent volt itt már, nem is ember:
Üdvözült e műremekkel!

És az oltár! Uram nézze,
Hochenstádi Konrád térde
Rogyott le itt e köveken
S királyok is tán, ezren
Térdeltek rá reszketegen!

Beszélt, beszélt csak a német,
Szeme büszke tűzben égett,
Én pedig, ahogy hallgattam
Felsóhajtottam csak halkan
S behunytam a szemem lassan.

Rozoga kis tornyot láttam
Sápadt meleg holdvilágban,
Körülötte vén akácok
Suttogták a Miatyánkot,
S hullatták a sok virágot.

Törpe volt a kicsi torony,
Nem égbe-nyúlt a földi orom,
S benne csupán egy kis harang
Csengett-bongott, így szólt a hang:
Giling-galang! Giling-galang!

S alatta a cseppnyi templom.
Kunyhó volt csak, bizony nem dóm
Szú rágott rozzant padok
S a Szent Antal-kép a falon
Papír volt csak s kopott nagyon.

És az oltár se volt benne
Színarannyal dúsan fedve,
Gyertya szórt rá gyér világot
S előtte biz nem királyok
Zokogták a Hozsannákat.

Nem királyok, csak egy asszony
Kendős öreg parasztasszony
Térdelt ottan feketében
S így kérte az Istent éppen:
Csak a fiam haza térjen!

Beszélt, beszélt csak a német,
Végre aztán, hogy rám nézett
S meglátta a behunyt szemem,
Diadallal győzelmesen
Ragadta meg a két kezem:

,,Igaza van Uram, mondta
Káprázat ez! E templomra
Földi Földi szem csak hunyva nézhet,
Mert különben- tényleg-tényleg
Vakja lesz e csodaszépnek"!

Ó, ha tudta volna szegény
Ez a büszke német legény
Hogy amíg én ottan álltam
A Köln-i Dóm kapujában,
Behunyt szemmel miket láttam!

Hogy énnekem mennyivel szebb
Gót csodánál milyen szentebb
Az a kicsiny Istenháza
Amelyikben, estetájban
Anyám merül szent imába!

/Jean Béraud/

jean_beraud1.jpg

*****************************************

 

Fuferenda Pál: Adventi Ima

 

Látod,Istenem,milyen esendő vagyok?
Ha legalább nagyjából rendben mennek a dolgaim,sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg,ha fáj,szorít,sajog,ha kényszerít valami ott belül,rögtön kicsúszik a számon,szinte észrevétlenül: Istenem ad hogy....Haragszol ilyenkor rám? Kérlek bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg,hisz most is kérni szeretnék. Nem csak magamnak,hanem másoknak is. Nekünk,akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon,böngésszük a karácsonyi katalógusokat,hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni,hogy gazdagabb legyen az ünnepünk. Uram,add,hogy ne higgyük el,hogy plazmatévéktől,fals zenéket kiabáló télapóktól és 0%-os THM-től leszünk boldogabbak!
Bármilyen régimódian hangzik,adj vissza nekünk a dió és alma öröméből egy kicsit!
Add,hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában,add,hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni,ha úgy esik jól.
Hogy néha megtudjunk tisztulni egy nagy zokogásban és ne szégyeljük,hogy nem csak csörtető,sikerorientált,manipulált géplények vagyunk,hanem érző,sérülékeny,törékeny emberek,akik kapnak elég sebet földi pályafutásuk során.
Uram,add,hogy megtudjunk gyógyulni bajainkból!
Add,hogy érezzük,mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni és mikor kell elengedni.
Add,hogy ha elengedtünk valamit,ami fontos volt,kibírjuk a veszteség fájdalmát -ember módon,emberien.Szabadíts meg minket a gyűlölettől,bosszúvágytól,ellenségeskedéstől,acsarkodástól!
Add,hogy higgyünk egymásnak,egymásban!
Add,hogy mosolyogjunk a csend hallatán,hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.
Add,hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: Köszönöm Istenem!

 

/Tóth Gábor/

toth_gabor.jpg

 

 **********************************************************

Csendesedjünk

/Tollhegy/

 

"Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.

 

Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…

Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen."

 

/Vajda Aliz/

vajda_aliz.jpg

 

*****************************************

 

Kovács L. István
Várni, csendben

 

Mindig, örökkön várni reménykedve,
egyszer talán mégis felvirrad a nap
tó partján, árva fatörzsön merengve,
bár ne tűnne bűnös hiábavalónak...

 

Csendesen tűröm, mit rám szabott a sors,
időm porrá törte sajgó éveim,
könnyes-szótlanul tekintem a távolt,
s átlépek a múlt súlyos törvényein.

Várom őt, több kegyet nem kérek soha,
várom, ha nem jön is, bízva, boldogan,
sziluett fénylik a víz felett csupán,
s látom, tárt karral már énfelém rohan.

Reccsen a bús, éj és alattam egy rönk,
míg a látomás csendesen múlik el,
csak a hold rajzol fényjelet a vízre,
ha érkezne a kedves, ne tévedjen el.

hocine_ziani.jpg

/Hocine Ziani/

 

*****************************************

Szepesi Zsuzsanna
Téli séta emlékére

Ezüst ruhát öltött
az út minden fája,
bokrainak kinőtt
jégkristály szakálla.
Köd párája hideg éjjel
zúzmaraként terült széjjel.

 

Csipkedíszes erdő
szikrázik a fényben,
mikor a nap feljő
aranyló fehéren.
Mesebeli ez a varázs:
csupasz ágon fehér parázs.

Néma csendben lépve
havat roppant talpunk,
hegytetőről nézve
csodakép alattunk:
sziklás lejtő oltalmában
öreg muflon baktat bátran!

charles_leaver.jpg

/Charles Leaver/

 

*****************************************

 

Papp Viola
Üres korsóból

 

Tudsz üres korsóból
hűs vizet önteni?
Elmúlt életedről
bölcs fejjel dönteni,

 

levágott faágról
friss almát hordani,
rég halott kedvesnek
könnyével mosdani,

kiszáradt mederben
hullámot kelteni,
megfáradt szívednek
ódákat zengeni,

éhező gyerekkel
fogócskát játszani,
lelkemet kitépve
tintába mártani?

Nem tudok terólad
szép verset költeni,
kiürült korsódból
hűs vizet tölteni.

henry_herbert_la_thangue.jpg

/Henry Herbert La Thangue/

 

*****************************************

Magyar Zsóka

 

Szökőkút

 

Mint szökőkút, mely néha feltör,
hogy vize meghódítsa a végtelent...
Úgy törtél be életembe hirtelen,
s értettem meg, szeretni mit jelent.

Nem vagy enyém, s nem is leszel,
de gondolatban százszor elképzelem:
Csak Én vagyok és Te a szigeten...
S a szökőkút vizét áhítattal figyelem.

A víz fölött a világvándor, néha-néha megjelen.
Dallamot lop álmaimba, s elrabolja a szívem.
Kicsiny szobám ablakából szomorúan figyelem:
Ahogy a szökőkút vize, sajnos eltűnik hirtelen.

manuel_garcia_rodriguez.jpg

 

 

Manuel García Rodríguez

 

 

****************************************

 

Neubauer József
Szeretnélek megtalálni!

 

Szeretnélek megtalálni,
álmaiddal eggyé válni,
lennék éjszakádnak csillaga,
hajnal ébredő napkorongja!

 

Szeretnélek megtalálni,
Veled élni, s nem rád vágyni,
mikor hajnal rétvirágát mosdatja,
ölelő két karom tested átfonja.

 

...szeretnélek megtalálni,
szeretnék újra Rád találni,
nem egy versben vágyakozni,
fájdalmamat, óhajomat megírni.

 

...engedd meg, hogy boldog legyek,
engedd meg, hogy szeresselek,
...fájdalmam mosolyod majd elűzi,
vágyom látni... szeretnélek megtalálni!

emile_vernon.jpg

/Émile Vernon/

 

****************************************

 

Forró csókod...
Horosnyi Sándor

 

forró csókod lágy ízét még itt érzem az ajkamon,
s tested forró lüktetését miden áldott hajnalon.
kívánom, hogy átöleljél, ne engedj el, karolj át,
s érezzem bőröd illatát, hozzám simult bársonyát.

 

szemed tükre megigézett, mint a kéklő tengerek,
elsodort és elszédített, mint a fátyolfellegek.
akarom, hogy újra éljen benne az a csodás tűz,
amit a sok rossz emlékünk onnan soha ki nem űz.

vágyom érinteni téged, csókkal hinteni nyakad,
simogatni kecses vállad, míg az idő elszalad.
izzó hévvel hozzád bújni, s eggyé válni csendesen,
magas légterekben szállni, hol tombol a szerelem.

szeretnék a szíved mélyén érzelmek közt lebegni,
csókot nyomni homlokodra, éjjel-nappal szeretni,
kényeztetni, s felfedezni ami benned rejtelem,
kísértéseknek engedni, s hordozni a szívemen.

forró csókod lágy ízét még itt érzem az ajkamon,
nem becsültem szerelmedet, s bánt ez minden hajnalon.
itt szenvedek magányomban, nincsen párnám, paplanom,
csak az emlék, mely oly édes, s visszhangzik a falakon.

francesco_hayez.jpg

/Francesco Hayez/

 

****************************************

 

Móra Ferenc: A szeret az élet

 

 

Ha majd az ige bételik,

 

S az igért óra érkezik,

 

Az Örökkévaló szemén

Általragyog egy röpke fény,

És a föltámadás igéivel

Az arkangyalnak jőni kell.

 

Az angyal szót fogad neki:

Aranyvesszővel megveri

Mohos sírhalmok oldalát,

És zengi ébresztő dalát:

Reggel van! Ujra nap süt! Emberek,

Ébredjetek, ébredjetek!

 

A hosszú rabság véget ér,

A földre újra visszatér

Az élet, s boldog vígalom

Zajátul zeng völgy és halom,

Hogy száműzetve elfut a halál,

S az angyalfecske egyre száll.

 

De sok-sok sírhalom felül

Tovább repül kedvetlenül,

Aranyvesszője nem suhog,

Ajaka szomorún susog:

Nektek nincsen miért ébrednetek,

Mert senkit sem szerettetek!

karl_schlesinger.jpg

/Karl Schlesinger/

 

****************************************

 

AMNESZTIA: REGGEL

 

"Friss, csípős még a reggel
Álmomból ébredek fel
Szűkülő szemeimben árad a fény

 

Odakinn már nyüzsög a város
Szobám még csendes és álmos
Csak néhány perc kell még és jöhet az ébrenlét

Minden új nap valami újat ígér
Az ereimben lüktet a vér
A reggeli szél az utcákon szalad
Féktelen szívemből egy új dal fakad

Friss, csípős még a reggel
Álmomból ébredek fel
Friss kávé illata száll felém..."

cecilia_beaux.jpg

/Cecilia Beaux /

 

*****************************************

 

Horn Zita
Lenni

Most hideg egy kicsit,
Most mégis fáj,
Most belém láthatsz,
Ha akarsz,
Ha hozzám érni vágysz.

Most sötét a tenger,
Még az ég is fekete,
Szilánkok verdesik
A partot,
Mi Hozzád vezetne.

Még nem tudom,
Mit választok,
Elmerülök,
Vagy Veled maradok,
Csak meredten állok
A parton,
Csak létezem,
Csak Vagyok.

daniel_gerhartz.jpg

/Daniel F. Gerhartz/

 

 

****************************************

 

Kun Magdolna: Csak a lelkem értsd meg

 

Nem kérem, hogy változz, hisz én sem változom,
csak a lelkem értsd meg némely napokon,
mikor megsebez egy szó és megsebez egy mondat,
mikor túlhajszolt sorsom vállaimon roskad.

 

Nem kérem, hogy vigyázd minden léptemet,
s azt sem hogy gyermekként fogd a kezemet,
csak akkor állj majd mellém, ha meginogni látszom,
ha sötét felhők árnya libben minden útirányon.

Nem kérem, hogy ringass el, ha közeleg az éj,
s azt sem, hogy altatóként szép mesét mesélj,
csak azt kérem, ha szükséges néhány vigasz-szó,
te legyél a legigazabb szívbátorító.

alexey_slusar.jpg

/Alexey Slusar/

 

****************************************

 

Horváth Piroska
Érintő

 

Nagyanyám 100. születésnapjára

 

Talán örököltem Nagyanyám génjeit,
szeme bogarában pirkadat fényeit,
arca mimikáját, majd minden vonását,
lelke rezdülését, hallgatag fohászát...

...bizakodón vágyta tiszta-asszony létét,
legyőzte rutinját, elvégezte - kétrét,
vaskalapos-világ apró kis zugában,
hitt négy gyermekében, élete urában,

szorgalmas fehérnép - sok közül egy ember,
nem izgatta pompa, nem vágyta a tenger
kies végtelenjét, nem látott világot,
csöpp dolog éltette - ültetett virágot,

asszony-félelméről alig-alig beszélt,
nem fésülte hajam, meséket sem mesélt,
nem is becézgetett, alig fogta kezem,
soha nem kívánta, hogy majd zokon vegyem...

...dér-fonata lapul éden-kendő alatt,
felleg-otthonkája másvilágon hasad,
végtelen-cérnával férceli az álmom,
tuják árnyékában lomb-karjával átfon,

...lelke rezdülését, elhalkult fohászát,
arca mimikáját, majd minden vonását,
szeme bogarában régvoltak fényeit,
- talán örököltem Nagyanyám génjeit...

hans_andersen_brendekilde.jpg

/Hans Andersen Brendekilde/

 

****************************************

 

Kövecses Anna
Őrizni örökké...

 

"Még egy fűszálból is álmokat faragni..."
Csillagokat kívánni selyemkönnyű égre,
Embertelenségben embernek maradni,
S őrizni mindezt örökké, fényességben.

wilhelm_menzler.jpg

 

/\Wilhelm Menzler/

 

****************************************

 

Horn Zita
Lenni

 

Most hideg egy kicsit,
Most mégis fáj,
Most belém láthatsz,
Ha akarsz,
Ha hozzám érni vágysz.

 

Most sötét a tenger,
Még az ég is fekete,
Szilánkok verdesik
A partot,
Mi Hozzád vezetne.

Még nem tudom,
Mit választok,
Elmerülök,
Vagy Veled maradok,
Csak meredten állok
A parton,
Csak létezem,
Csak Vagyok.

daniel_f._gerhartz.jpg

/Daniel F. Gerhartz/

 

****************************************

 

Búcsú
Komáromi Pisti /dalszöveg/

 

Itt állunk mind, úgy hallgatunk.
Mit mondhatnánk? Nincs szavunk.
Szíved nem él, hová lettél?
Egyedül mentél.

 

Már csak emlék, kedves a kép,
Úgy nevettünk nem oly rég.
Tiéd sok tárgy, velünk maradt,
Itt voltál, igaz.

Most búcsúzunk, most sírhatunk,
Nem ölel a két karunk.
Fagyott a föld, a mély bezár,
Bennünk élsz tovább.

Megrendülten gondolunk rád,
Nen hisszük el, hiogy nincs tovább.
Lehunyt szemed nem látja már:
Mindenütt virág.

Kint alszol majd a hideg télben,
Eszünkbe jutsz néha éjjel.
Nem vagy többé, nincs ilyen más,
Egyetlen voltál.

Most búcsúzunk, most sírhatunk,
Nem ölel a két karunk.
Fagyott a föld, a mély bezár,
Bennünk élsz tovább.

perov.jpg

/V. Perov/

 

****************************************

Halottak napja
Reményik Sándor

Halottak napja van. Az első,
Mióta döngve hullott Rá a hant.
A Sír tövében egy-egy fénybogár
Csillog. Különben sötét a határ,
S hosszú az éj alant.

Szívek, tilos a nagy világítás,
S virág sincs annyi már,
Elpazaroltuk régi ünnepen;
Egy-egy szálat visz némán, könnyesen,
Ki ma este a temetőbe' jár.
Hiába, virág sincsen annyi már.

De egy-egy szálat letenni szabad.
S hallatni tompán, fojtottan szavunk,
És aztán: kezet fogni halkan, loppal,
Egyik halott a másik halottal:
Ó, hisz' mi itt mind halottak vagyunk.

john_millais.jpg

/ Sir John Millais-Ophélia/

****************************************

 

Hegyi Anna
Várni Rád

 

Sötét éjszaka.
A levegő megfagy e néma csendben.
Mert a csendnek is van hangja, bár hallanád! -
Őrülten hosszú várni Rád!

 

Pillanatok veled
Előtörnek, majd elfutnak messze.
Mint a fa, mit a hosszú télben a tavasz napsugara éltet -
Ilyen nekem várni Rád.

Elképzelem, ahogy csókod a számon ég,
Elmerülünk a vágyak vizében,
S kitárjuk az álmok kapuját – de most még
Várni Rád…

Lassan a nap is felkel,
Levél se rezzen a fákon,
Nem hallok mást, csak a csend szavát,
Fájó némaság – érezd, ilyen
Várni Rád.

 

alexandre_cabanel.jpg

Alexandre Cabanel

 

****************************************

 

Kovács Dániel
Elmúlás

 

a valódi halál

 

Harmatos hegedű sír nemesen,
zeng lágyan gyötrő énekem.
Szívből szóló, fájó ékesség,
hangos muzsika, lelki szépség.

Csillogó tekintettel születik az ember,
idő teltével egyre fakóbb szemmel.
Könnyeim, áztassatok, öleljetek hidegen,
mint a friss eső, hűtsetek szelíden!

Az ember idővel borús, rideg partot ér,
nem nevet, csak gyötrő szívével mosolyog.
Léptei nyomát elfújja a viharos szél,
de őt már nem érdekli, nem remél.

Csak sétál, halk léptek kopognak,
lelkében megbúvó kisgyerekek zokognak.
Könnyeiktől fáradt szíve megtelik,
túlvilágon bolyongva apjukat nem lelik.

Elmúlik minden, véget ér a dal,
ha nem múlna el, akkor is felszabdal.
Örökké valóság, talán maga a pokol,
ha gyermeki énem csak múltbéli szobor.

Végső elmúlás egy szörnyű gondolat,
örök félelem mindenkinek a tudat.
De az igazi halál a lelki végzet,
mikor mosolyra már semmi sem késztet.

august_friedrich_siegert_1.jpg

/August Friedrich Siegert /

 

****************************************

 

Kamarás Klára
Őszi ködök idején

 

Szeptember örömét, október aranyát
ki őrzi meg nékem?
Hiszen odakinn már novemberi ködök
suttognak az éjben!

 

Rideg fátylat dobnak füvekre, virágra,
sziszegő fagy oson
végig a városon, félelem remeg át
a fákon, falakon...

Altatódal lesz-e, vagy halálos álom,
és nem ébredésé?
De jó lenne, ha a tavasz ölelését
mindenki megérné!

jim_farrant.jpg

/Jim Farrant/

 

****************************************

 

Hegyi Anna
Várni Rád

 

Sötét éjszaka.
A levegő megfagy e néma csendben.
Mert a csendnek is van hangja, bár hallanád! -
Őrülten hosszú várni Rád!

 

Pillanatok veled
Előtörnek, majd elfutnak messze.
Mint a fa, mit a hosszú télben a tavasz napsugara éltet -
Ilyen nekem várni Rád.

Elképzelem, ahogy csókod a számon ég,
Elmerülünk a vágyak vizében,
S kitárjuk az álmok kapuját – de most még
Várni Rád…

Lassan a nap is felkel,
Levél se rezzen a fákon,
Nem hallok mást, csak a csend szavát,
Fájó némaság – érezd, ilyen
Várni Rád.

alexandre_cabanel.jpg

Alexandre Cabanel

 

****************************************

 

Tóth Árpád: A vén ligetben

 

,,A vén ligetben jártunk mi ketten,"
egymás kezét fogva sétáltunk.
Tűnődtünk az elmúlt nyári esten,
megcsókoltuk egymást, s szétváltunk.

 

Egymás szemébe néztünk akkor,
tudtuk, ez már nem csak vágy.
A pillanat fogva tartott,
,,s aludt a tölgy, a hárs, a nyár..."

hugh_goldwin_rivire.jpg

/Hugh Goldwin Rivière/

 

****************************************    

Kandrács Róza
Ma meghaltam...

 

Ma egy kicsit meghaltam.
Szívem-lelkem odaadtam,
hittem benne,
megbíztam.
Szeretni őt úgy tudtam.
Árkon, bokron, tengeren,
át a magas hegyeken.
Áradt folyó árjában,
vele fúltam, úgy úsztam.
Fekete lett fent az ég,
villám cikázik szerteszét.
Elé álltam, úgy vártam,
útját bizony elzártam.
Szúrós bokrok rejtekén
védtem az én "őzikém".
Azt hittem, már süt a nap,
de beborult pillanat.
Ma egy kicsit meghaltam,
mert szeretni akartam.

larissa_morais.jpg

 

/Larissa Morais/

 

****************************************

 

Vargáné Éva
Négysoros

 

Fájdalom - muszáj, hát viselem.
Félelem - már csak ritkán van velem...
Remény - bennem él szüntelen.
Szeretet - átsegít mindenen!

james_clarce_hook.jpg

 

/James Clarce Hook/

 

****************************************

 

Kövecses Anna
Dalnok

 

Csak tegnap születtél,
Ma fiatal felnőtt vagy,
Életed cseng ütemmé:
S szólamod éket hagy.

 

Múltad pengeti zenéd,
Oh, mily bájos dallam!
Emlékillat lebeg feléd,
De tovaszökik halkan.

Jelened a dal szövege,
S minden betűje kincs,
Száll a szavak tömege,
S orcádra ritmust hint.

Jövőd a daloskönyved,
Fiatal nótáid keveréke,
Énekekkel karol körbe,
Létezésed a menedéke.

Dics-múlt, jelen s jövő
Szép kottafüzetbe írva:
Üde hangjegyeket öltő,
Üzenetet szállító tinta.

Csillogón zeng a penna
Halk, csicsergő dalokat,
Üvöltve hallgat a fejfa:
Te voltál a ma dalnoka!

yuri_krutov.jpg

/yuri krutov/

 

****************************************

Útravaló (A kenyér)
Snekszer Károly

Egyszer úton voltam,
Stoppal Veronába,
Szalámi, s kenyér volt,
Ételül tarisznyámba’
De nem volt idő
Egy harapást sem enni,
Mert jöttek az autók,
És kellett integetni.


Már dél is eltelt,
De én még nem ettem,
Fájó fejemet,
Kicsit pihentettem.
Majd egy darab kenyeret
Úgy magába megettem,
Fél óra sem telt el,
S nem fájt már a fejem.
Azóta mindig van
kenyér a zsebemben.


Gyermekkoromban,
S Az előtt mindig.
Mikor az Ember evett,
S véletlenül leejtette a kenyeret,
Felvette, róla a port lefújta,
Megpuszilta,
Akkor úgy mondták, megcsókolta,
Majd az Ember a kenyeret megette.
A búzát az Ember lélekből termelte,
Hogy jó legyen termése, Imádkozott érte
Földjébe a legjobb magot vetette,
Papjával a vetést megszenteltette.


Mikor a búzát az Ember
aratni kezdte,
A búzaföld végén
Kalapját megemelte,
„Istenem segíts!” mondta suttogva,
S csak azután aratott,
Kaszája suhogva.
A búza az életet jelentette,
A búzát az Ember életnek nevezte.


Ha jó volt a termés, jövőre,
Meg volt az Ország kenyere.
Szent István napján van
Az új kenyér ünnepe.
A Hatalom a szépet, s jót ígérte,
A kereszt helyébe a csillagot tette,
Majd a padlásról a búzát lesöpörte,
Az Ember ezer éves hitét,
s Istenét elvette!


Az Asszony a Kenyeret
Lélekből sütötte,
Hogy jó legyen kenyere,
Kovászát mindig félre tette.
A kenyeret a kamrában
Védett helyre tette.
Ha megterített, az asztalra
Előbb a kenyeret tette.


Az Ember a kenyeret
Mielőtt megszegte,
Kezével keblére emelte,
Késsel a lapjára
A keresztet vetette,
A kenyér szeleteket
Az asztalra tette.
Gyermekét a szülő
A Kenyér tiszteletére nevelte.


Az asszony, kinek Ura
messzire megy,
A tarisznyába beletesz,
Legalább egy darab kenyeret.
Az éhes, kinek semmije sincs,
Koldul, s kéreget,
„Legalább egy darab kenyeret!”
Keserű volt a bujdosók kenyere!


Az öregember, ha szólni kívánt,
Ha gondját morogta,
Korára utalva, és hogy
Mennyi van megette,
Azt mondta,
A kenyere javát már megette.
Az ember munkája volt a kenyere,
S munkájával a kenyerét kereste.
A szülő, ki gyermekét felnevelte,
Kitaníttatta, azt mondta,
Kenyeret adtam a kezedbe’.


Ha az Embernek három szakmája volt,
Három mestersége,
Azt mondta büszkén,
Három kenyér van a kezembe’.
A kenyér, melyre Jézus áldozott,
A kenyér hitem szerint Krisztus teste!
Bűnét hagyja Az, Aki Azt megette.


A kenyér a szentséget,
A tisztességet,
Az Életet jelentette.
A magyar embernek
A kenyér az élete.
Becsüld meg hát a kenyeret!
Neveld Te is a kenyér tiszteletére gyermekedet!
Adja meg az Isten
A mindennapi kenyeredet!


Holtodig legyen kenyér a kezedbe”,
Kenyeret adj Te is
gyermeked kezébe’.

alfred_wierusz-kowalski.jpg

/Alfred Wierusz-Kowalski/

****************************************

 

Juhász Magda
De jó lenne...

 

De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű, lenge lenne.

De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.

De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.

De jó lenne... de nem lehet.
Farkasok közt nem élhet meg,
aki bárány, aki balga,
megrohanja azt a falka.

Megrohanják, leteperik,
mert a jót itt nem szeretik.
Lelkünk fáradt, szívünk remeg,
nincs közöttünk aki szeret?

Gyilkosságok, fegyver, átok
miért sújtja a világot?
Hisz` szeretni könnyebb lenne,
lelkünk szállna, mint a lepke.

De jó lenne jónak lenni,
egymás kezét megkeresni,
és a gonoszt mindörökre
eltemetni, elfeledni.

De jó lenne jónak lenni...

franois_martin_kavel.jpg

/François Martin Kavel /

 

****************************************

 

Paul Verlaine:
Őszi chanson.

 

Ôszi chanson
Ôsz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.

 

S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sírok,
S elém a sok
Tûnt kéj kél.

Óh, múlni már,
Ôsz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...

berkes_antal.jpg

/ford. Tóth Árpád/

/Berkes Antal/

 

****************************************

 

Makkay Zoltán Álmos
Mélység

 

Az ég bíborba öltözött
de a lelkem máshová költözött
Régen még fürdött a napfényben
de most megmártózott a magány tengerében

 

Nem tudom hová vezet a kékség
félek rettegek hogy lehúz a mélység
Onnan már nem bukkanok fel újra
s nem fogok emlékezni a múltra

Bár tudom hogy mindig küzdeni kell
a mélységből úszni fel
Az erőm egyre kevesebb
lelkem harca egyre hevesebb...

alfred_seifert.jpg

/Alfred Seifert/


****************************************

 

Komáromi János
Gyermekek

 

mit látunk a gyermekből
amikor szemébe nézünk?
mit hallunk a gyermekből
amikor vele beszélünk?

 

a lényeget észre nem vesszük
pedig azt hisszük szeretjük
de lehajolni félünk
féltjük felnőtt létünk
és azt az átkozott
ostoba büszkeségünk...

a gyermek nem jó vagy rossz
csak gyermek
nem apró felnőtt
csak gyermek

ártatlan és áldozat
az isteni-lét hordozója
Ő válthatja meg bűneink
amikor itt az óra

a gyermek nem fekete
a gyermek nem fehér
nem barna és nem is sárga
nincs nemzetisége
nincs hazája

mindenütt egyformán
csillog a szeme
és egyformán könnyes ha sír
a tekintete

a gyermeknek nincs vallása
ő maga a tiszta hit
a gyermeknek nincs pártja
önmagában mindent egyesít

a gyermek tiszta lap
az újrakezdés maga
puszta léte
az öröklét záloga

a gyermek a Kezdet és a Vég
a bűnbocsánat ígérete
benne még melegít
Isten lehelete

alfredo_rodriguez2.jpg

/Alfredo Rodriguez/

 

****************************************

 

Handke Peter : Dal a gyermekségről

 

Mikor gyermek volt a gyermek,
karját lóbálva járt,
folyónak hitte a patakot.
folyamnak a folyót,
és tengernek ezt a pocsolyát.
Mikor gyermek volt a gyermek,
nem tudta, hogy ő gyermek,
mindenben lelket érzett,
és egynek érzett minden lelket.
Mikor gyermek volt a gyermek,
semmiről sem volt véleménye,
nem voltak szokásai,
gyakran ült törökülésben,
nekifutás nélkül ugrott,
forgó volt a hajában,
és nem fintorgott fényképezés közben.

 

Fordította: Márton László

zorad_erno.jpg

/Zórád Ernő/

 

****************************************

 

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság

 

Jó volna ilyen édes-álmosan
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.

 

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, bíborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kín,
álmot súgna illatosan, ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám, haraggal,
csak mosolygva suttogná a szélben:
szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

pino_daeni2.jpg

/Pino Daeni/

 

****************************************

“Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás,
csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.”
(Goethe)

william_henry_gore.jpg
/William Henry Gore/

****************************************

 

Hillai László
Reggel

 

Fekete ruháját ledobta az éjjel.
Keleten kél a nap, s vidáman néz széjjel.
Múlik a sötétség, a nap sugarára,
aranyló ruháját teríti a tájra.

Hamar világos lesz, kedvünk is felderül,
a nagy világosság teljesen szétterül.
Munkáját az ember könnyebben kezdi el,
mikor ilyen szép és derűs lesz a reggel.

Hangzik a madárdal, mint reggeli zene,
kedves a fülünknek, élet üzenete.
Vidáman dalolnak, készülvén a napra,
ébredő lelkünknek friss örömöt hagyva.

james_thomas_linnell1.jpg

/James Thomas Linnell/

 

****************************************

 

"Úttalan utakon...
De túl lélek-határon,
túl gondolaton, túl minden álmon
valami messze vár reánk,
egy fénysugár e rút világon:
talán egy "mindent felejtés".
Talán egy "mindent újrakezdés"
a végső sziklaszálon."

 

Wass Albert

arte_-_four_seasons.jpg

 

ARTE - Four Seasons

****************************************

 

Vörös Judit
A gyermek mosolya

 

Gyermek mosolyában
ott az egész világ,
tündöklő, zöld mezők
és rengeteg virág.

 Napfény melegsége,
szellő suhanása,
tiszta éjszakában
csillag ragyogása.

Nincsenek még árnyak,
súlyos, nehéz dolgok,
ártatlan kacaját
nem felhőzik gondok.

Hogyha rád mosolyog,
felvidul a lelked,
meghaltnak hitt álmok
újra élnek benned.

gaetano_chierici.jpg

/Gaetano Chierici/

 

****************************************

 

Fuszekli
Egy reggel döbbenten látom,
Zoknim sarkán nagy lyuk tátong.
Csíkos fuszeklim elfeslett,
Pedig milyen szépen festett.

 

Húzom, de a lyuk felszalad,
El csak a talpamnál akad.
Megfércelni nincsen remény,
Bestoppolni semmi esély.

Lábujjam vígan kandikál,
Majd, hogy örömtáncot nem jár!
Azt dalolja, hogy mezítláb
Sokkal színesebb a világ.

hugo_oehmichen.jpg

/Hugo Oehmichen/

 

****************************************

 

Bene Györgyné Éva
Az élet viharában

 

Te légy mindig őszinte,
vágyaidat ne döngesse a vétekbe!
Kapaszkodj a szoros kötelékbe,
ha úgy érzed is, hogy már nem szeretnek
az érzéseid szívedben!
Mert ha csak egy pillanat is az egész,
álmod szertefoszlik,
s már nem is vagy többé igaz,
de tudod, ott belül
csakis te tudod, mit érez a szív.
S mit éreznek a boldogtalanok!
A sötét vétkek gyilkolnak,
amelyikre folt esik, betegséget hoz,
de kinek lelke ragyog
szemében, az igazgyöngy fénylik,
annak élete a mennyország felé utazik!

william_adolphus_knell.jpg

 

/William Adolphus Knell/

 

****************************************

 

Tasnádi Györgyi
Anyám orgonája

 

Kékeslilás palástjában pompázott anyám orgonája,





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 22
Tegnapi: 75
Heti: 236
Havi: 192
Össz.: 26 482

Látogatottság növelés
Oldal: Versek, mottók, igazságok
Körforgásban Tegnaptól - Holnapig - © 2008 - 2016 - ditadesign.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: sárhidai zsófia - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »