Körforgásban Tegnaptól - Holnapig

Alkotni maradandót szépet, hogy mások is megcsodálhassák, avagy tovább adni a múlt és jelen értékeit...

 Egy vers egy kép.....lelket gyönyörködtet....

igyekszem, hogy minden napra legyen legalább egy...

2016  szeptember 9 -  24 450 -"-

 

****************************************

 

Bene Györgyné Éva
Az élet viharában

 

Te légy mindig őszinte,
vágyaidat ne döngesse a vétekbe!
Kapaszkodj a szoros kötelékbe,
ha úgy érzed is, hogy már nem szeretnek
az érzéseid szívedben!
Mert ha csak egy pillanat is az egész,
álmod szertefoszlik,
s már nem is vagy többé igaz,
de tudod, ott belül
csakis te tudod, mit érez a szív.
S mit éreznek a boldogtalanok!
A sötét vétkek gyilkolnak,
amelyikre folt esik, betegséget hoz,
de kinek lelke ragyog
szemében, az igazgyöngy fénylik,
annak élete a mennyország felé utazik!

william_adolphus_knell.jpg

 

/William Adolphus Knell/

 

****************************************

 

Tasnádi Györgyi
Anyám orgonája

 

Kékeslilás palástjában pompázott anyám orgonája,
az udvar szélén meghúzódva borult be cserjefája.
Könnyed szellő csiklandozta ívelt, formás levelek
vidám szívdallamra rezegtek kerti, díszes keretet.
Szerettem és szerettek.

Frissen vágott, bódító illatból szőtt álmok nagyszobája,
szegénységét hokedlin ringató, hálás, nagy konyhája,
számomra oly becses boldogság otthona volt akkor
ó, bárcsak visszatérhetne az a nyugalmas gyermekkor.

És nagymamám, ki engem felnevelt, mert ő volt az én anyám,
amíg az édes dolgozott értem, nagyi vigyázott rám.
Figyelt, beszélt, mesélt, énekelt, horgolt, imát mormolt,
emberséggel varrva emberré varázsolva dekódolt.

Reményt fűtött, lepényt sütött fahéjas-mosolygós almából
és közben félméteres csokrot kötöttünk orgonából.
Majd vasárnapi ebéd után kártyaparti dukált
és társasjáték meg dominó szerette a délutánt.

Ma már nincs régi, szülői ház és nincsen nótafa,
de emlékemben féltve őrzött kincs az illata.
Színes álmaimban megint egy asztalnál a család,
konyhánkban még mindig süt-főz, tálal, él nagyanyám.

Készülődik, engem vár és én átölelem újra,
de felébreszt a reggel, és lelkem bánat fúrja.
Bárcsak együtt ünnepelhetném vele május napját,
fürtös virágdíszbe öltözött orgonacsokrát.

És hogy annyira tudnak szeretni az édesanyák.
Lényükből áradó önzetlenség, mint orgonák
fonják illatba emlékük kosarát, mi megmarad.
Magamban zokog a szívem zöld-lombos fák alatt.

frederick_daniel_hardy.jpg

/Frederick Daniel Hardy/

 

****************************************

 

Republic: Ima a gyermekért -

/dalszöveg - részlet/

 

"Isten! Óvd a gyermeket,
ki ártatlan, tiszta még!
Körötte csalás, hazugság, önzés.
Mindebből mit sem ért.
Kísérje útján a szeretet!
Legyen értelme, hogy él!
Vétkeinkért ne bűnhődjön,
neki még adj esélyt!"

daniel_ridgway_knight1.jpg

 

/Daniel Ridgway Knight/

 

****************************************

 

Ady Endre: Héja-nász az avaron

 

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

 

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

guy_dessapt.jpg

/Guy Dessapt/

 

****************************************

 

Dezső Ilona Anna
Ugrókötél az élet

 

Ugrókötéllé vált az életünk,
Mostanra családom benne a társ.
Mind, kik oly sok mindenben vétettünk
Ugorjunk, mára kell a játszótárs.
Egyik fiam a jobb oldalamon,
Másik a bal kezét érzi jobban,
S Én csak ugrok, hajthatatlanul,
A játékban már lábam sem torpan.
Beugrok egyszer, s várom párom
Hátha megérti, fontos állomás,
Ugrálni vele jó, de nem vétve,
Haladjunk együtt egy életen át.
Csak jobbra dobáljátok gyerekek
Mert arra vezet életem útja,
Balról húznak lefele emberek,
Nem akarok visszatérni oda...
Pörögjön a kötél, járjon a láb,
Kinek van szíve érzi a hitet,
Benne lakik Isten a játékban,
S haladni akarok veletek.
Ne fáradjatok el drága karok,
Ti vagytok lelkemnek a gyönyöre,
Ha már nem tudok játszani többet,
Ugorjatok majd bátran helyettem.
Nektek is hajtsák majd a kötelet
Legyen, ki veletek együtt játszik,
Csak ez lehet az ember gyönyöre,
Ha öreg szeme könnyektől ázik.

vadim_demidov2.jpg

 

/Vadim Demidov/

 

****************************************

 

Kiss Dénes

 Kisimult hullámok

 

Mikor majd minden hullám
pihenni partra fut
s elsimul csönddé a tenger
egyetlen térré siklik össze
minden ösvény és minden út
és nem lesz ami fürössze
csillagok homokszemeit
a táguló űri sivatagban
Már semmi se segít
hogy megadjam magam

 

Ez a kis betonszoba
marad a lövészárok
vagy éppen óvóhely
kívül a világ ostroma
Mindennap készen állok
a küzdés nem szűnik soha
szüntelen halálra válok
és haló-haloványan
akár tél akár nyár van
kivégzésemre járok

Már rég mást nem is látok
csak azt hogy minden hullám
pihenni partra fut
Örökre bezáródnak
az utcai nagykapuk
és kisimul a tenger
S az égi óceán alján
– mely száraz roppant meder –
görnyedt utcaseprő
mint elszórt szemetet
csillagokat seper.

 gleb_goloubetski.jpg

/Gleb Goloubetski/

 

****************************************

 

Pákolitz István: Hajó


Jön a hajó. A kéménye
szikrát szórt a vízre, égre;
hosszú szalag kék - ezüstje:
messze kígyózik a füstje.

 

Jön a hajó. Itt van, megáll,
a futástól liheg, zihál.
Sípszó hangzik, jól kitartva,
tódul a nép ki a partra.

Ha nagy leszek, hajós leszek,
napellenzős sipkát veszek,
sípolok és szalutálok,
mint az öreg kapitányok.

evgeniy_monahov.jpg

/Evgeniy Monahov/

 

****************************************

 

Rácz Dávid Zsolt: Lángoló szerelem

 

Van két szó, mit szeretnék elmondani,
de e két szó maga az örökké valóság.
S a tüzet mit gyújtottál, lehetetlen eloltani,
s e érzelmek nem csalókák.
Megvédlek történjen bármi,
nem kell tovább várni.
Nőjjön a közös virág,
s szóljanak értünk az imák.
Én édes leánykám, kedvesem,
Viharvert szívemnek mindene!
Sebekkel telt szívemnek,
egyetlen gyógyhíre.
Lehet, hogy egy pillanat az egész mit kapsz,
Amiért majd mindenedet odaadsz.
Egy kedves szó,egy mosoly, egy ölelés.
S ez az érzés nem tévedés.
Te vagy szívemnek melege,
s életemnek értelme.
Te vagy a nappal s az este,
s angyal kinek gyönyörű a teste.
Szélben virágok táncolnak,
Mosolyogva hajladoznak.
Beszélni akartál velem,
Mondom: Jó, vágjunk bele.
Életem értelme vagy csupán,
viszont egy ismeretlen lány.
Távolban élsz, nagyon távol,
de szívünk egy dallamra táncol.
Egy szó s veled vagyok,de ennyi s elbukok.
Ha szeretsz isten áldjon,
de ha nem, utadra vigyázzon!
Szálljon veled egy angyal,
s lépésid figyelje,
Várjon mindig Svédasztal,
s ha kell téged cipeljen.

michael__inessa_garmash.jpg

 

/Michael & Inessa Garmash/

 

****************************************

 

Sík Sándor: Nyár végi reggel

 

Aranyporos nyárvégi reggel,
Gyomlálsz a kertben szorgalmas kezekkel.
Pedig a nyár
Lassan lejár.
A kardliliom kardja hegye sárgul.
Hull a szirom az öntözött virágrul;
Lassan elkezdi csomagolni már
Zöld poggyászát a fák alatt a nyár.

 

Nyár, szép arany nyár, jó meleg,
Engedd, hogy szépen kérjelek,
Csak egy nagyon nagyon picit
Lassítsd lehellet lépteid,
Hadd hallgassuk még egy picinykét
A vadgalambot meg a cinkét,
Hadd ültetünk még egynehány
Margarétát meg tulipánt.

Hadd legyen még egy csepp nyarunk,
Gyomlálni kócos udvarunk,
Fáradt szívünkbe gyűjteni,
Ami a nyárban isteni,
Hogy ködöt, esőt megelőzve
Suhannánk át a sárga őszbe,
A sárga csendbe,
Magunk körül piros tavaszt teremtve.

/Henry John Yeend King/

henry_john_yeend_king.jpg

 

****************************************

Horváth Piroska
Hétköznapi legenda

 

Megkopott ablakon kitekint a talány -
azúrkékre ömlik sötét, éji festék,
csillagfény sem remeg rideg mennybolt hasán,
elvonul a nyár is, költöznek a fecskék,

 

kopasz ágbordák közt kalapál a szíve,
pöffeszkedő aggályt már nehezen tűri,
fakónak tűnik a fényszivárvány íve,
papírvárosokat galacsinba gyűri,

kígyóaszfaltokat múltjára tekerte -
borostyán-cipőben megtisztult lélekkel
minden elnyűtt vágyát tegnaphoz seperte,
hosszú útra indul - megfontolt léptekkel...

elena_dudina1.jpg

/Elena Dudina/

**************************************

 

...üdvözöllek... Jó, hogy benéztél...

****************************************

 

Szemeink csókjában

 

Szemeink csókjában kinyílt a pillanat,
Az idő kitágult, magamba szívtalak,
Míg a tér ránk hajolt - külvilág széthasadt,
Szerelem született mélyen szívem alatt.

andre_kohn.jpg

 

/Andre Kohn/

 

****************************************

 

Hétvári Andrea: A festő — vers


Kell, hogy legyen valaki
aki kékre festette a szemem.
Ilyen szép, különleges szín
nem keveredik ki csak úgy magától.
Anya azt mondja: színváltós.
Ha kéket veszek föl, égszínű.
Ha szürkét, hamuszín,
és erdőszínre vált zöld fölsőben.
Elképzelem, ahogy festékes ládikóival,
puha festékes ecsetjével
mosolyogva áll a kertjében,
aki a színváltós szemem kitalálta.
A megszületni vágyó gyerekek
pedig sorban állnak,
ugrabugrálnak, labdáznak,
zajonganak és nevetgélnek
az illatos leanderekkel
és cseresznyefákkal
beültetett virágzó kertben.
Égszínkék nevetős legyél!
− mondja az egyiknek a festő,
azaz csak mosolyogja a szemével,
ami titokzatos szivárványszínű.
S amikor egy-egy labdázós,
ugrabugrálós sorra kerül,
ecsetjét a szikrázó égbe mártja.

john_singer_sargent.jpg

/John Singer Sargent/

****************************************

Várnai Zseni: ANYÁM AZ ŐSZBEN

Oly kicsire zsugorították az évek,
meggörnyesztették a szenvedések,
a háta hajlott, a szeme árkos,
s mint a fa kérge, arca ráncos.

Pompázó szépnek sohse láttam,
csak munkában, kopott ruhában,
remegni értünk, sírni, félni,
én nem láttam az anyámat élni.

Mint dús gyümölcsfa, megszedetten
áll ő kopárra szüretelten
a késő őszben, s földre hajlik,
panaszló hangja alig hallik.

Gyümölcsei már mind leértek,
magában néz elé a télnek,
a hosszú télnek, elmúlásnak,
lassan a földberoskadásnak.

Deres fejét az ősz belengi,
látom őt lassan ködbeveszni,
belehullni az öröklétbe,
időtlen, nagy végtelenségbe.

Termő porából élet érik,
aranyszíve a napban fénylik,
így él majd ő gyümölcsben, fában,
elmúlhatatlan anyaságban.

hugh_cameron.jpg

/Hugh Cameron/

****************************************

Várnai Zseni - Az alvó kertben

 

Csak halkan lépjél, Kedvesem,

a kerti úton nesztelen,

s hallgasd az édes őszi

dalt, ami a fák közt átnyilalt.

Csak hallga, hallga, Kedvesem,

levél zizeg ily kedvesen?

A szél susog, vagy lomb dalol?

Vagy egy bogár a lomb alól?

Figyelj, figyelj csak, Kedvesem,

az ősz suhan itt csendesen,

s ahova tündérujja ér,

aranyszín lesz a zöld levél.

Kék fátyol leng a távolon,

talán mindezt csak álmodom?

A kert is alszik, Kedvesem,

most halkan lépjél, nesztelen.

daniel_ridgway_knight.jpg

/Daniel Ridgway Knight/

************************************

 

Fagyó mosolyú
délután:
sárguló alma
fönn a fán.

 

Borzongó lombok
reszketeg,
útra készülő
levelek.

Hóharmat színű
kikerics:
hűvösödnek
a vizek is.

Ezüst szakállú
holdvilág:
szigorodnak
az éjszakák.

Gyapjasodik a
kicsi őz:
észre se vettük,
itt az ősz.....................

Fagyó mosolyú
délután:
sárguló alma
fönn a fán.

Borzongó lombok
reszketeg,
útra készülő
levelek.

Hóharmat színű
kikerics:
hűvösödnek
a vizek is.

claude_fossoux.jpg

/Claude Fossoux/

 

++++++++++++++++++++++++++++++

 

Kovács Barbara: Fontos dolgok

Mindenféle fontos dolgok
jutnak az eszembe,
hogy például az iskolában
van-e medence?
Szünetben szabad-e felmászni a fára,
és van-e gesztenyefa, beállni alája,
ha csak kicsit esik a langyos nyári eső,
vagy lesz mindenkinél
az udvaron esernyő?

 

Van-e ott kedves, ügyes dadus néni,
aki majd segít a cipőmet bekötni?
A tanító néni szeret majd engem?
Ha jól tudom a leckét,
megpuszilgat engem?
Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk?
És az anyukám is eljöhet majd velünk?

A tanító néni az ölébe ültet?
Ha nem tudok valamit,
nagyon megbüntet?
És ott is lesz szülinap,
meg gyermeknapi móka?
Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta?
Mi vár rám az iskolában,
úgy szeretném tudni,
legjobb volna mégis mindig itt maradni!

william_john_hennessy.jpg

/William John Hennessy/

 

++++++++++++++++++++++++++++++

 

Juhászné Bérces Anikó
Csiszolatlan gyémánt

 

Szeptemberi szél fúj
harsogva indulót,
s terel iskolába
éretlen nebulót.

 

Kincset rejtenek ők,
megannyi gyémántot,
csiszolásra várva,
fényesítsd, s meglátod.

Rád bízza az élet
élő drágakövét,
fénye örömöt fon
majd egy napon köréd.

Elindul a munka,
tele vagy reménnyel,
csiszolgatod szóval,
örök szenvedéllyel.

Rengeteg a dolog,
de te nem adod fel,
türelmed végtelen -
néha szigor is kell.

Hónapok múltával,
mire itt a tavasz,
feltett kérdésedre
értelmes választ kapsz.

Megérik a gyümölcs,
mosolyogva néz rád,
megcsillan szemükben
a kicsiszolt gyémánt.

morgan_veystling.jpg

/Morgan Veystling/

 

++++++++++++++++++++++++++++++

 

A nem járt út - Hárs Ernő

 

 

Rőt fák közé két út vezetett,

 

S csak egyre tehettem lábamat,

 

Sokáig álltam, s míg lehetett,

Szemmel követtem az egyiket,

Míg el nem tűnt a bozót alatt;

 

S a másik útra tértem, amely

Ugyanolyan szép volt s jobb is talán,

Mert járni való fű lepte el;

Noha járt voltában semmivel

Nem tett túl egyik a másikán,

 

S mindkettejükre e hajnalon

Láb nem taposta levél borult.

Az elsőt, ó, máskorra hagyom!

De visszatérek-e, nem tudom,

Ismerve, hogyan fut útba út.

 

S így kezdem majd sóhajtva mesém

Valahol sok hosszú év után:

Két út vitt át a fák sűrüjén,

S a ritkábban járt lett az enyém,

A különbség ebben áll csupán.

tb.jpg

/Tarcsay Béla/

 

************************************

Búcsú a nyártól
Horváth Piroska

Kicsit én is meghalok a múló nyárral,
fáj, ahogy távozik és messzire szárnyal.
Könnyeket sem ejt, bár még lázas a bókja,
néha még megéget forrón édes csókja.

Az utamra elkisér hűvös hajnalon,
szép mosolyát látom csillanó harmaton,
Fáj, hogy már menni készül -, annyira siet.
Szomorú - biccent a rozsdásodó liget.

Kofferjába gyűrte nyáresték mézcsókját,
fűszeres szellőkkel eltáncolt tangóját.
Érzékkel vívódó, kacérkodó zápor,
hűsítő könnyével eláztatott százszor.

Fájdalmas a búcsú - összeszorul szívem!
Beköszönt Ősz úrfi ezer pompás színben.
Elmúlás rejtőzik tarka köntös mögött .
Keresztespók asszony búcsúkendőt szövött.

Bánatos estéjén elköszön hát végleg,
haldokló napsugár, - gyengülő napfények.
Úgy fáj, hogy már távozik, - messzire szárnyal,
kicsit most meghalok az elmúló nyárral .

artist_joanna_rosa.jpg

/Artist Joanna Rosa/

************************************

 

Juhász Gyula - Tutajok a Tiszán...

 

A némán ballagó vizen
Tutajok úsznak szeliden.
Nekem mindegyik izenet,
Mely megállítja szivemet.

 

Máramaros, a régi, szép,
Melynek vidoran zöld vizét
Bámultam bús fiatalon,
Izen nekem a tutajon.

A messze zengő vén hegyek
S a vén sasok a bérc felett,
A fiatal Tisza s Sziget
S egy fehér kendő integet.

Egy fehér kendő: szerelem,
Maholnap szemfedőm nekem,
Alatta álmom folytatom
Az alvilági tutajon...

henry_bacon.jpg

/Henry Bacon/

 

************************************

 

Molnár József Bálint
Dani /unokám/ keresztelője...

 

Július eleji meleg délelőtt volt
A városra ráolvadt a nyár aranya
Izzott, vibrált a fény a levegőben
Izzadni látszott a kis Dani homloka

 

Hűs kápolnában csitul az utcák zaja
A szűrt fény a termet is bearanyozza
Vaku villan, fényjáték tölti be a teret
Pici Dani a termetes feszületre mered

Míg maroknyi meghívott elfoglalja helyét
Anyja ölében ujját szopva leli örömét
Néha el-elmélázva csendes ragyogással
Ujja érdekli, s nem törődik semmi mással

Majd fény csillan a szép kék szemében
Betlehemi tűz a szentelt gyertyák fénye
Egy feltörő lobbanás gyermeki lelkében
Krisztusi lángként kíséri egész életében

Dániel a keresztény szentírásban próféta
Neve az ítélő Isten bölcsességét hordozza
Jó szándékú, törekszik jótevővé válni
Mindég az emberiség javát szolgálni

Ritka, felemelő, drága kis ünnep
Tagjává válni egyházi közösségnek
Ige, szent beszéd, évszázados liturgia
Dédi is velünk volt, a múlt idők tanúja

Új élménnyel lett gazdagabb kis Bence
Láthatta kis testvérét megkeresztelve
Végül hazakísértük a boldog szülőket
Ebéddel véget ért a családi ünnep.

johann_hubert_salentin.jpg

/Johann Hubert Salentin/

 

************************************

 

Horváth Piroska
Indián nyár

 

Kristályragyogás még ott a nap szemében,
fenséges bukéja rőt hegynek levében,
rezes avar alatt mogyoróhéjzörgés,
selymes ökörnyálon tovatűnő zöngés,

 

izzó, bíbortüzes galagonyák mentén,
muskotályos, mézes varázslatok csendjén
selymes, langyos szellő csimpaszkodik belém -
elbódul a lélek avarzajok neszén,

bágyadt elmúlásra ékes képet vetít -
nesztelen átölel, majd jobb kedvre derít,
harmatgyöngy fátyolban suhan a dombokon,
névjegyét ott hagyja rézszínű lombokon,

mézédes csacsogás érintette lelkem,
részegülten tűrtem - elbájolt e kellem,
galagonyaszívem parázslik a lázban...
örökre elvesznék az indián nyárban.

hans_andersen_blendekilde.jpg

/Hans Andersen Blendekilde/

 

************************************

 

Kosztolányi Dezső: Napraforgó

 

" A napraforgó, mint az őrült
röpül a pusztán egymaga,
a tébolyító napsugárban
kibomlik csenevész haja.
Bolond lotyó - fejére kapja
a sárga szoknyáját s szalad,
szerelmese volt már a kóró,
a pipacs és az iszalag,
elhagyta mind, most sír magában,
rí, és a szörnyű napra néz,
a napra, úri kedvesére,
ki részeg s izzik, mint a réz.

 

Aztán eszelősen, bután
rohan a gyorsvonat után. "

hb.jpg

/Hargitai Beáta/

 

************************************

 

Kun Magdolna: Anyámról álmodtam

 

Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen.
Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében.
A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett,
mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek.

 

Szép volt ez az álom, tündérien szép,
mert újra átélhettem az otthon melegét,
és újra érezhettem azt a fahéjas kalács-illatot,
mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot.

 

Mikor anyámmal álmodom, boldogan kelek,
mert tudom, van még hely, hová hazamehetek
hisz amíg az álmok világában anyámra lelek,
én sem lehetek elárvult gyerek.

haynes_king.jpg

/Haynes King/

 

 

************************************

 

Reményik Sándor‬: "Tündérfok"

 

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -

De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.
filippo_palizzi.jpg
/Filippo Palizzi/

 

************************************

 

Én a szívemet.
Reményik Sándor

 


Én a szívemet szétszakítottam:
Ahány darabja, annyifele van.

 

Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet,
És csorbát nem szenved a szeretet.

Hittem, hogy minden darab új egész,
S akit szeret, azért mindenre kész.

Mindenre kész, - de ah, - erőtelen
E balga, szétforgácsolt szerelem.

Ez a tudat éget, mint a kereszt,
Én Istenem, nem így akartam ezt.

Nem így: kapni más lelke aranyát,
S cserébe tarka rongyot adni át.

Arany lélekkapun menni által,
S fizetni pár színes szóvirággal.

Egyformának lenni mindenkihez:
Emberfeletti nagy szív kell ehhez.

Én a szívemet szétszakítottam,
Ahány darabja, annyifele van.

Pár rongydarab jutott mindenkinek, -
És nem jutott az egész senkinek.

jose_benlliure_ortiz.jpg

/José Benlliure Ortiz/

 

************************************

 

Ábrahám István - Az elhagyott

 

Roggyant házikó erdő nyiladékán,
Őrködik némán emlék maradékán,
Gazdátlan magány, lassan őrlő végzet,
Salétromvirágot bont az enyészet
Málló vakolatán - táguló sebek,
Álmokat szőni remények sincsenek.

 

A nap unva tűzdel lombsátoron át,
Ernyedő kéményre nem tesz koronát,
Lyukacsos fedő a roskatag tető,
Ki-be bújnak rajta egymást kergető
Libbenő pillék, víg szellő gyerekek,
Felfedezni játszin titkos helyeket.
Lám halódása is mulatságot ád,
Míg kutatják padlás minden zegzugát.

Verandán bitorló ecetfa sarjadt,
Erőtől duzzadva feszül a falnak,
Mint ki billenteni vágyná a házat,
S erőlködésébe soha nem fárad.
Csalándzsumbuj simul dőlt oldalára,
Mintha számítón porladásra várna,
Tán senki sem tudja honnan kélt a mag,
Sütőtök indáz a gaztenger alatt.

Semmibe halványult ajtaja tárva,
Nem is emlékszik mahagóniára,
Szobájában kongó üresség durmol,
Tán álmokat képzel zsivajgó múltról,
Akár a szögön feledett csobolyó,
Mely kövek között fröccsenő, csobogó
Hűs vizű kristályos forrásra gondol,
Hol szabadulna már rakódott portól.

Csak tétován nézem amint a végzet,
Lassan emészti a néhai képet,
Kíváncsiságom volt az mi idecsalt,
De sajog a múlás és nem marasztal.

...egy kotnyeles kakukk "Beregi" madár,
mélázásba szól, míg ágról ágra száll...

abraham_eva.jpg

/Károly Éva/

 

************************************

 

Horváth Piroska
Gyémántablak...

 

Izgága lelkekre gyémántablak tárult,
valamikor, egyszer - viaszpatakparton,
volt úgy, hogy réveteg egy papírra bámult
a költő, vagy dalolt - élet sírt a lanton,

 

ballagott hallgatag - tintafolyók mentén...
...sercegett a lúdtoll, volt, hogy pacát hagyott,
átlátott ideán - titokzatos lencsén,
világ asztalára gyémántokat rakott...

...így tennék, hát én is - kattog a gépezet,
klaviatúrától kopik el az ujjam,
mert zaklat ott belül, szekál a képzelet,
nem hagyja, hogy fejem a homokba dugjam,

szemérmem legyőzi, csiklandozza vágyam,
bizsereg ujjbegyem, a betűkkel játszik,
csendes vagyok, pedig belül éget lázam -
a poéta lélek nem az, minek látszik,

gyémántban tört világ, ezer szín-szórt álom,
a szénporok alatt költőelme ragyog,
csiszolni kell még, hogy értékessé váljon,
repülhessenek a tinta-kék angyalok.

eleanor_polen.jpg

/Eleanor Polen/

 

************************************

 

Gámentzy Eduárd
Vers Neked

 

Ha szólnál, hogyha mondanád!
Én rád hajolnék mint a nád
A tó vízére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.

 

Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!

- Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, amerre lépsz.
- Ha nem akarsz is hozzám érsz!

vincent_van_gogh1.jpg

/Vincent van Gogh/

 

************************************

 

Aranyosi Ervin
A mosoly ékszer

 

Szájad szegletében valami ott játszik.
Ne rejtsd véka alá, - hidd el - jobb ha látszik!
Mert a mosolyodnak e vidám játéka,
szeretet gyöngyszeme, szíved ajándéka.

 

Nincsen olyan ékszer, ami jobban állna,
amitől szép arcod gyönyörűbbé válna.
Ha egy másik ember megáll veled szembe`,
a "mosoly ékszere "jusson az eszedbe.

S látni fogod aztán, hogy a mosoly hat rá,
mert nincs ki sajátját magának tarthatná.
Visszakapod menten, bár tán nem is vártad,
visszatér ha szíved szélesre kitártad.

A mosolyát látva szíved felmelegszik,
hozzászoksz, hogy használd, s egyre jobban tetszik.
Egyre többször hordod, fényesíti napod,
s lelked gazdagítja, mikor visszakapod.

thomas_edwain_mostyn.jpg

/Thomas Edwain Mostyn/

 

************************************

Fohász Szent István királyhoz

Megszólítlak alázattal, s könyörögve kérlek,
Tekints le az országunkra és a magyar népre.
Amióta nem vagy velünk - lassan ezer éve,
Számtalan nagy vihar dúlt a Kárpát-medencében.

Vad villámok csaptak bele termő Életfánkba,
Erős ágakat szakítva, s taposva a sárba.
A törzsét meg jól irányzott, egyetlen csapással
Széthasítva több darabba, meg a pusztulásba.

Túlélte, mert a gyökere erős, szívós fajta,
Hajszálgyökér, ha megmarad, élet fakad rajta.
De termések millióit a szél szertefújta,
Gyökértelen kapaszkodnak az új világukba.

Fánk törzse, mi épen maradt, próbál tovább élni,
Alig forradt, mély sebeit rendre fel-feltépik.
Gyökereit férgek rágják, levelét meg tetvek,
Friss hajtása alig serken, - így élni kegyetlen.

Szükség lenne törhetetlen, erős, tiszta kézre,
Istenhitre, biztatásra, tisztán lássunk végre.
Kapaszkodnánk Szent Jobbodba, segíts nekünk élni,
Boldogasszony jó Anyánkat támaszunknak kérni.

Bocsássa meg vétkeinket, s legyen velünk Atyánk,
Maradjon meg, s virágozzék drága Magyar Hazánk.

szent_istvan.jpg
Juhászné Bérces Anikó

************************************

 

 

 

Lukács Barbara (Babszi)
Szeret? - Nem szeret?

 

 

 

Minden lány játszotta már egyszer,
nem kell hozzá mágikus szer.
Kelléke a réten nyíló virág,

fontos még, hogy tudd a mondókát:

Mondd meg, ez a fiú lesz-e végzetem,
szeret-é vajon, vagy nem?
Ő lesz-e örökké a szerelmem,
szeret-é vajon, vagy nem?
Ő lesz, ki az oltárnál a gyűrűt ujjamra húzza,
szeret-é vajon, vagy nem?
Lesz-e talán gyermekeim szerető apja,
szeret-é vajon, vagy nem?
S velem lesz-e, ha fáradt vagyok és beteg,
szeret-é vajon, vagy nem?
S még szeret-e majd, ha a föld elfed,
szeret-é vajon, vagy nem?

Szépen, lassan elfogynak a kérdések,
s lassan nem lesz helye a tépésnek!
Elfogynak a szirmok,
tovaszállnak a gondok.
Kezedben marad a bizonyíték,
Szeret a szó - s áldást ad rá az ég!

berthold_woltze.jpg

/Berthold Woltze/

 

 

 

************************************

 

 

 

Konta Ildikó
anyám virágai

 

 

 

ahányszor elmegyünk hozzá
látogatóba rögtön asztalhoz
ültet elénk teszi mindenét
ami van – csak kínál és kínál
lesi kívánságunkat
nem ül le közénk csak áll
a konyhaajtóban
kezét maga előtt keresztbe teszi
támaszkodik az ajtófélfának
mosolyog olykor nevet is
gyönyörködik bennünk
mintha rózsák tulipánok lennénk
vagy nárcisz
ha látja jókedvünk
az neki cannabis

 

 

 

/Peder Mork Monsted/

peder_mork_monsted.jpg

 

 

 

************************************

 

Álmomban

 

Rozella

 

sáros megkopott cipőben

 

a fejfákhoz eljutottam

 

valaki látott megdorgált   

 

s én boldogtalan voltam

 

 

 

fényes ünnepi cipőben

 

fák közé zarándokoltam

 

nem láthatott engem senki

 

s ettől boldogtalan voltam

 

 

 

szárnyatlan fény-leveleimmel

 

felhőfákra szállva följutottam

 

de valaki lent utánam kiáltott

 

s én boldogan lezuhantam

 

 

 

 vincent_willem_van_gogh.jpg

 

Vincent Willem Van Gogh

************************************

Vörösmarty Mihály:

Pásztorlány dala

Kis rózsa, szép rózsa,

 

Gyönge virágszál!
Szeretőd ha volna,
Így nem hervadnál;
De hervadsz mint magam,
Hull kis leveled:
Kedves ifjuságom
Hull el itt veled.
Kis rózsa, szép rózsa,
Vársz-e még tavaszt?
Jaj nekünk! Örökre
Elvesztettük azt.
Más virág fog állni
Száraz ágadon,
Más leány örűlni
Puszta dombomon.

 

 

 

emil_ciubotaru.jpg

Aranyosi Ervin
Mosolyvarázs


 

Te, aki vágysz szép életet,
Megálmodsz egy új holnapot.
Lehet szebb napod s éjjeled,
S hidd el, hogy ezt meg is kapod.
Szívedben ott él a parázs.
Izzítsd tüzesre lelkedet!
Segítsen a mosolyvarázs.
Siker kísérje tettedet.
Mosoly ragyogjon ajkadon,
s vidám szemedbe bárki néz
– Varázsos minden alkalom –
mely stresszelt szívet megigéz.
Borúra öntsél hát derűt,
adj új ruhát, új szövetet!
Szép hangú, zengő hegedűt,
s mint, aki újjá született,
adj új hitet és titkodat,
oszd meg csak bátran bárkivel!
Az élet gyorsan elszalad,
s nem mindegy mit, s miért teszel.
Élvezd a mát, mert benne élsz,
s holnapot tervezz lelkesen!
Szíved vezessen, ne az ész!
A társaiddal kedvesen
bánj! S látod, azt kapod,
amit te adtál már sokat.
Arcodon érezd a napot,
S deríts mosolyra másokat!natalia_tour.jpg

/Natalia Tour/

 

************************************

Szeretnek a jovobe latni

eva szilagyi

 

Szeretnek a jovobe latni,

Tudni sorsomat es a Te sorsod...

Eros lennek, segitenek es kernelek, hogy segits.

Konnyebb lenne? Nem felnenk ugy a jovotol?

Tudom, erzem, hogy megszoknank azt is.

Ilyenek vagyunk, nem becsuljuk a jelent, nem szamit semmi.

Talan akkor sem tudnank boldogok lenni...

Boldogsag? Csak egy szo, de MI mind akarjuk!

Mit akarunk? Tudjuk? Ertekeljuk amikor megkapjuk?

Szerintem legtobbszor nem is tudjuk, hogy boldogok vagyunk.

Minden nap, ora es perc fontos... Olelj es szeress, kerlek ne

tetovazz.

Az elet rovid es csak ahhoz legyel jo aki "szeret".

john_william_allison.jpg

/John William Allison/

**********************************************************

Kis-Takács Erzsébet
Nőnek lenni...

 

Nőnek lenni, néha jó, de nem mindig szép,
Mikor az van, mit nem akarsz, tán továbblépsz.
Lépsz tovább, mert ha nem, akkor, biztos véged,
És nem ez kell, hogy legyen a női élet!

Szólamokban könnyű köszönteni minket,

Köszöntést és nagy szavakat bárki hinthet!

De mikor tenni kell értem egy keveset,
Akkor nem mindig igen a várt felelet!

Pedig jó az a szó, amikor úgy várom,
Jó akkor is, ha nem ez volt a nagy álmom.
Valóban jó nőnek lenni, úgy is, ha fáj,
És mikor otthonomban vár, sok éhes száj.

Szeretem, ha akkor is örülnek nekem,
Mikor fáradtan, nyúzottan megérkezem.
Teszem a dolgom, tudom, hogy ezt mindig kell!
Jó, hogy van számomra egy biztos pont, egy hely!

De, szívesen dolgozom, a napi munkát,
Akkor is, ha érzem, rám bízták a súlyát.
Nem akarok lustálkodni, csak pihenni.
Nem csak, mókuskerék munkát tenni-venni!

Biztosan értitek, mi is a fő bajom,
Hát ne csak nőnapkor tartsák az én napom.
Nap mint nap szeressenek, kiket szeretek,
Ha nincs is ok, elém virágot tegyenek.

Még azt is szeretném, azért, mert nő vagyok,
Buszra fel-le, udvariasságot kapok.
Nem vagyok, ki csak egyen-jogot követel,
De olyan sem, ki mindig erről szövegel.

Nőnek születtem, és erre büszke vagyok,
Ritkán mégis, férfivá válni akarok.
De én már nőként élem le az életem,
Hát úgy szeressetek, mint nőt, ha kérhetem!hermann_fenner_behmer.jpg

/Hermann Fenner Behmer/

************************************

 

Álmomban…
Hegedűs Judit

Álmomban meseszép tájakon jártam,
vándormadárként suhantam a föld felett,
alattam a kéklő óceánok,
s sziklaszirtek csúcsán hópehely.

Szabad voltam, s gondtalan,
versenyre keltem a széllel,
sötét éjjel takaróztam, elbújtam csillagtengerében.
Perzselő sivatag homokviharában órákig nem láttam a Napot,
buja esőerdők mélyén sok zöld lián átkarolt.

Afrikai szavannákon önfeledten futkostam,
korallzátonyok széleinél halrajokat bámultam.
Pálmafás kis ligetekben árnyék után kutattam,
vadregényes fenyőerdők minden zugát bejártam.

Teliholdas éjszakán egy magaslatra jutottam –
megpihentem hát e helyen, s csillagokat bámultam.
Aranyszínű fénynyalábok az égből a mélybe értek,
s egy folyónak a víztükrén egymás után táncra kéltek.

Mikor eljött Nap uralma, adakozva szórta fényét,
s ekkor ámuldozva néztem a világ első napkeltéjét.
Varázslatos Grand Kanyon, földünk élő története,
évmilliók alatt vájta gyors folyású folyó keze.

Újból szállok, mint a madár,
amerre a madár se jár,
örök fagy birodalmába,
jegesmedvék honába.
Tükörfényű jégbarlangok kristálytiszta padlóján
szüntelenül töprengek a földünk minden csodáján.

Minden szépség ellenére honvágy nyomja lelkemet,
Duna-menti dombos tájék titokban hív, emleget.
Felröppenek, szállok felé –
fagyos szél sem tántorít,
míg elérem az otthonom,
álomvilág andalít.

jiang_guo_fang.jpg

/Jiang Guo Fang/

Ódon falak között...

Életeknek múló dolgait.

 Életeknek múló dolgait.

Szerelmeknek édes dalait.
Régi tüzek melegét az éjben.
Tömlöcöknek hidegét a télben.

Vad táncait a régi múlt időknek.
Hős harcait a végeken küzdőknek.
Lakomáknak illatát a szélben.
Halottaknak bűzét a sötétben.

Régi idők ily meséket mondnak,
azoknak kik várakban bolyongnak.
Megértik ők időknek szavát.
Emlékekkel utaznak tovább.

clark_hulings.jpg

/Clark Hulings/

**************************************************************

A LÉLEK IMÁJA

Hajdu Sára

 

Mindenki lelkében létezik egy ima,
Mit nem kell könyvből tanulnia.
Elég ha a csendben némán elmerül
S a szavak előtörnek oly rendületlenül.

Mik aztán maguktól mondatokká válnak,
Részesei lesznek egy szív dobbanásnak.
S lassan átjárják az egész lényed,
Érzed ugye, ahogy megroggyan a térded?

A kezed is önkénytelen összekulcsolod,
Ne bánd ha imádat némán ordítod.
S ha könnyes már a szemed, mivel nézel az égre,
Esendő vagy Ember, nincs, kinek nincs vétke.

Imádkozz hát a magad Istenéhez,
Bűneid bocsánatára, tán ez is elég lesz.
S a hited, ne veszítsd el soha,
Egy életed van, bár a sors néha mostoha.

Cipeld hát, még ha nehéz is kereszted,
Utad végén megtudod, miért kellett így tenned.
Addig imádkozz, mert létezik egy ima,
Mit a léleknek nem kell, könyvből tanulnia.


dante_gabriel_rossetti.jpg

/Dante Gabriel Rossetti/

 

 

 

 

 

 

 

************************************

 

 

 

Gámentzy Eduárd : Tükör

 

 

 

 

 

 

 

Néha, ott a tükör előtt,
Úgy érzem minden rendben van.
Kicsit sápadtnak tűnök talán,
De majd összeszedem magam.

 

 

 

Mosolyt keresek, felragasztom.
Terüljön szét az arcomon.
Egyenes gerinc, nem könnyű ám!
De másképp nem folytathatom.

Nem adom meg magam, nem lehet!
Hős vagyok, mint a filmeken.
Csak a szemem, csak attól félek!
Oda ne nézzen senki sem!

louise_catherine_breslau.jpg

/Louise Catherine Breslau/

 

 

 

************************************

 

 

 

 

 

 

 

Véget ért
Árvai Attila

 

 

 

 

 

 

 

Valami véget ért, itt bennem legbelül
Valami nagyon fáj, olyan végtelenül…
Valami gyötör még, magányos éjeken
Rágja a szívemet, nézd ezt most el nekem

 

 

 

 

 

 

 

Valami régen tart, ami most véget ért
Fájó, de lépnem kell, a saját lelkemért
Valamin aggódok, ami már nagyon bánt
Tovább így nem mehet, sok fájó éven át

Sok emlék fogva tart, szépreményű évek
De ha felébredek, most már nagyon félek<%

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 28
Tegnapi: 33
Heti: 28
Havi: 825
Össz.: 24 735

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: Versek, mottók, igazságok
Körforgásban Tegnaptól - Holnapig - © 2008 - 2016 - ditadesign.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: csok istvan pasztell - Vatera.hu